CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Kiút a mókuskerékből

Lk 12.13-21 Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”

Még szerencse, hogy az ember 2000 év alatt jóformán semmit sem változik! Könnyű magunk elé képzelni a szituációt, s nem nehéz a belső történések humanoid vonásait kihámozni.
A történetet bevezető gondolkodás "menetrendje" valahogy így nézhet ki a bennsőkben:

  • Jézus megoldást kínál az életemre=>
  • A kínált megoldás elfogadható=>
  • Ő a megoldás az egész életemre=>
  • Akkor pedig oldja meg mindazt, amit én fontosnak tartok
    A logikai kisiklás - a gyorsaságtól szinte észrevehetetlenül - ott húzódik, (a harmadik és negyedik pont között), ahol a megoldás kínálójából a személyes felelősség áthárításán keresztül pótlékká "minősítem le" az Istent. És erre mindannyian hajlamosak vagyunk. Amíg az "ókori jogsegély szolgálat" divatban, társadalmilag elfogadott volt a történet korában a híresebb tanítóknál, addig Jézus az általános, a mindenhol érvényes szintjére emeli két testvér torzsalkodásának egyébként pitiáner történetét.
    A sokra egyébként nem jó bulvárlapok számtalan, nevetségesen felszínes cikke között alkalmasint meg-megakadhat az ember szeme egy-egy jótékonykodó személyén. A különben alkalmatlan helyen történő szemlélődés különösen alkalmas a jézusi gondolkodás emberileg elérhető voltának bizonyítására. Néha arról olvashatunk, hogy egy addig szinte a névtelenségben élő adakozó személyéről kiderül: azok közé a nagy gyűjtögetők közé tartozott, akik ilyen vagy olyan módszerrel, de egykor a nagy csűrök építői közül volt való. És jön a következő és a harmadik generáció, s a vagyon immár sehol sincs, vagy már újabb, összetettebb (nem biztos, hogy jobb) működésformák uralják a piacot, vagy az utódok közel sem olyan tehetségesek, s a gyűjtés akkori formájára esetleg már szemforgatóan kényes a társadalom; az alapítványon, a segélyszervezeten, a díjon kívül tulajdonképpen már nem sok van az egykori emberből, de ez legalább megmaradt. Sőt úgy tűnik, mintha a csűr "önkötelező" nagyságának határa mintha egyre lejjebb kerülne.
    Az elmúlt vasárnapok gondolatvilágának szerves folytatása a mai részlet; Mária kívánatos magatartása és az imádkozó ember "forráshasznosítása" után a világi gyakorlat mókuskerekébe kerültek nagyon aktuális életéről és az elvárhatóságról, az "Istenben gazdagodásról", mint kívánatos alternatíváról szól az evangélium. Többről van itt most is szó, semhogy a Mester drachma, forint vagy euro-összeghatárokról beszélne (másutt már szól az özvegyasszony két fillérjéről! Mk 12.42). Nem is az üdvösség megvételéről szól a történet! Nem a biztosítók garanciájának gyakorlatában vett "örökélet-biztosításról" nyilatkozik Krisztus, csupán az "irányzékot" fordítja meg 180 fokkal, hogy senki öngólt ne lőhessen. Nem arra van a kapu! Nem oda kell gólt rugni!
    Nem először és nem utoljára használja Jézus a kölcsön fogalmát az evilági életre. A drachmák, most pedig a "visszakért lélek" használata is arra utal, hogy valamit, mint lehetőséget kölcsönbe kaptunk, arról illik elszámolni. Nincs átcsusszanás az égi vámon! Arra, hogy ez mennyivel szebbé tehetné a világot, ma már (még?, egyáltalán?) többnyire csak az utópiák szintjén gondolhat az evangélium meghallója, akit az esztelen gazdag története másra, többre indíthat.
    - DI -



    2004. július 30., péntek 08:17


    címlap zóna archívum




  • © 1999-2007, Internet Sopron Egyesület