|
Színek kölcsönhatása: Fodor-Lengyel Zoltán tárlata
a Festőteremben
A Soproni Tavaszköszöntő Fesztivál rendezvényeként
nyílt meg a Goya-díjas Fodor-Lengyel Zoltán kiállítása a soproni Festőteremben.
A művész, aki bejárta – és némi túlzással mondhatni
– belakja Európát, Párizsban tanult, Európa több nagyvárosában és a tengerentúlon
szerzett szakmai tapasztalatait összegezve, sajátos módon fogalmazza meg
azt, ahogyan a világot látja, kétségtelenül, széles horizonton szemlélve
azt.
A spanyolországi évek hatása mindenképpen felfedezhető
a gazdag kolorittal megalkotott festményein, mi több Fodor-Lengyel festészetének
egyik lényegi eleme a szín, amely kölcsönhatásának törvényszerűségei teljes
mértékben ismeri és ki is használja.
|
|
Víg György újságíró a megynitón a művésszel
beszélget
|
Tereket, dimenziókat, külön-külön szférákat határoz
meg, és határol el egymástól színkompozícióval, amelyekben minden esetben
megjelenik a női alak: legtöbbször az érzékletesen és elegánsan megkomponál
akt, mintegy a környezetében megjelenő, áttetsző közegekkel való kölcsönhatásban.
Az emberit, ugyanakkor a kiszolgáltatottat, a sérülékeny
szeretnivalót jelenítik meg aktjai, amelyeknek gyakran különböző struktúrákból
összeálló alakok, vagy a festményeinek felületéből a mikroszkopikusnál
nagyobb méretű, térbeli kiterjedésű rétegekben kiemelkedően választódnak
el (szigetelődnek el) lényegileg mindentől, ami a képen belül körülveszi
őket.
Képbeli alakjai gyakran terjeszkedően nőnek túl magukon,
a logikusnak tartott képzeletbeli kontúrvonalakon, miközben szintén színkompozíciók
által meghatározott dinamikus, ugyanakkor ellenőrizhetetlen mozgásúnak
és irányíthatatlannak tűnő elemek takarják el, roncsolják az eredetileg
harmonikusnak szánt látványt. Arcnélküliségük, esetlen mozgásuk a jelenvaló
tragikumával szembesíti a harmonikus színvilágba sokáig makacsul kapaszkodó
nézőt.
Még a háttér színein felsejlő szórt fényben, az áttűnésekkel
rafinálttá tett strukturák közepette teljesen harmonikusra szerkesztett
akt alakjaira is fenyegetően kúsznak a kaotikus, véletlenszerű mozgásba
kezdő, folyamatosan terjedő elemek, amelyek telített színükkel, szúrós
alakzatokkal rajzolják át újból a kompozíció erőterét.
Fodor-Lengyel Zoltán különös érzékenységgel – és nem utolsó
sorban – kiváló rajzkészséggel ábrázolt, kompozícióba illesztett aktjai arányossága
még a megbolydított tereken keresztül is átsüt. Szürrealisztikus, a tapasztalat
határán, túli világot tár fel, megváltozott helyiértékű színhasználattal,
amely azért annyira emberi, amennyire a szétszakadt emberi kapcsolat szürkében
megkomponált rekviemje, amelyet a fémszálak csak átszúrni tudnak, de nyilvánvalóan
idegen anyagként összetartani nem.
A keletkezést bemutató ciklusa a gyökérből táplálkozó,
folyamatosan fejlődő, a képfelületet felosztó vízerek ritmusában dinamizmussal
teli, miközben a képi világgal egyneművé váló akt az áhított harmóniára
utal.
Fodor-Lengyel Zoltán képei továbbgondolhatók, mi
több továbbfesthetők, úgy, amint azt maga a művész néha meg is teszi: több,
egymás mellé helyezett – a formát szervesen folytató – képet illeszt kompozícióvá.
Fodor-Lengyel Zoltán kiállítása Sopronban a Festőteremben
(Petőfi tér 8.) április 4-ig, naponta 10-18 óra között tekinthető meg.
T.É.
2004. március 22., hétfő 22:53
|
