CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. december 12., szerda, Gabriella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Hatalom-függőségben

Lk 4.1-13 Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak, és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.

Vajon találni-e olyan embert, akiről elmondhatjuk, hogy egész ismert életének cselekvései iránya egyáltalán nem ő maga? A szentté avatottak között találunk olyanokat, akik életük jó részét teljesen másoknak áldozták. Ha ma mégis találkoznánk ilyennel, akkor, amennyiben össze szeretnénk hasonlítani Jézussal, már csak egyetlen dolgunk van: vizsgáljuk meg, hogy milyen lehetőségek között élt, mit tehetett volna ahelyett, hogy mások javára éljen? Mit tehetett volna sikeresen a saját érdekében?
Nem tartok túlságosan attól, hogy Jézus sok "konkurrenciáját" fedezzük fel magunk körül.
A kísértések, a pusztai megkísértés irányát, formáját, körülményeit már nagyon sokan elemezték, kis könyvtárnyi irodalom áll az elmélyülni szándékozók rendelkezésére. Arról mintha egy picit kevesebb szó esett volna, hogy a sátán cselvetése minden esetben arra irányul a történetben, hogy Jézus isteni hatalmát ne mások, hanem a saját érdekében használja fel.
Nemrég hallottam - ki mert volna korábban nyíltan erről beszélni? -, hogy a legnagyobb kísértés a hatalom: ha egy ember mindenről le is tud mondani, akkor erről az egyről biztosan nem. Nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy olyan személyeket találjunk a politika berkeiben, akiknek anyagilag már nem sok újat tud nyújtani a világ. Ami az emberek (itthon!) több, mint hatvan százalékának csak távoli álom, a meggazdagodás, mely a dolgok természeténél fogva elérhetetlen, mert a gazdaságnak minden pillanatban adott a keresztmetszete, az többeknek ma már nem sokat jelent. Ekkor fordulnak a hatalom felé, s ehhez természetesen megfelelő logót, érveket, tetszetős magyarázatokat fűznek.
Sokan vannak, jogosan, s a gyakorlatot látva az esetek többségében magam is azokhoz csapódom, akik a hatalom bármely formájának (legyen az egyházi vagy világi, de függő) birtoklásában a kábítószer, a legyőzhetetlen és nehezen kielégíthető vágy eszközét látják tapasztalják ill.gyakorolják. Ezért válik olyan esetlegessé, olyan összemoshatóan kritizálhatóvá mindaz, aminek szolgálnia kellene ahelyett, hogy ha nem is közvetlen egyéni hasznot hajt, de a hatalomvágy kielégítését szolgálja.
Jézus mindent megtehetne, és mégsem teszi. Nem azért, mert messiási-isteni "kötelessége" ellentmondani az bukott angyalnak, hanem azért, mert csodálatosan, az isteni mindenhatóságra expolálja a szent páli szavakat: mindent megtehetek, de nem minden használ nekem.
A nagyböjt a világban, de az emberek lelkében is mindig egyfajta szomorúságtartalmú kontrasztot jelent az egyénre visszahatóan az emberközpontú farsanggal szemben. Az állapot, gyengébb esetben a "hangulat" nem mindig a bűn és következménye, de az, hogy nyilvánvalóvá lesz az énközpontú élet tarthatatlansága, pedig az ember "természetének" ez felel meg. Már a kezdettől fogva megzavarja két dolog: az egyik a világi élet végessége, a másik pedig, a fontosabb, hogy be kell látnia: nem lehet természetes folyásában hagyni a dolgokat, mert attól függetlenül, hogy hisszük-e, a természethez más is hozzátartozik: Istennek éppen érdekünkben kiirthatatlan olyansága, aki nem magának szánja a kenyeret, nem világi hatalmat vindikál magának, de annak a jogát, hogy megmutassa: sohasem önmagunkért, mindig csak másokért érdemes élni.
- DI -



2004. február 28., szombat 19:11


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület