Búcsú Szakál
Ernő művésztől
Itt nyugszik előttünk Sopron város Díszpolgára Szakál Ernő, a mester,
a tanító, a művész, a barát, a rajongva szeretett nagyapa.
Az ember.
Lelkét
teremtőjének visszaadta és örökre elpihent.
Egy hihetetlenül termékeny, gazdag élet ért véget.
A sors nem mindennapi feladatra szemelte ki.
Szobrász, tanár, éremművész, író, műemlékvédelmi szakember, restaurátor,
de talán leginkább kőfaragó.
Kevesen mondhatták el magukról, hogy ilyen sokféle munkában jót és
jelentőset tudtak alkotni.
Megvallatta a köveket, újjáélesztette, újra teremtette poraiból nemzeti
múltunk kincseit, titkait.
Lelket lehelt a holt anyagba.
Az önálló művészi alkotó munkát adta fel a műemlékvédelemért, restaurálásért.Rendkívüli
pontossággal, nagy beleéléssel, igen magas színvonalon végezte rekonstrukciós,
restaurálási munkáját, hiszen éveken át tanult művészettörténetet, stílustörténetet.
Tanult Horváth József rajztanára invitálására, mondván " másként fogom
látni a világot", s ezt megjegyezte egész életére.
Amit csinált az egy rendkívül izgalmas, szellemi és fizikai tevékenység,
érdekes egysége a művészetnek és a technikának.
A gótika szerelmese volt. Azt mondta, a gótikában lehet a legtöbb örömet
találni.
A formák hallatlan gazdagságába gyönyörködött.
Talán csak a nagyszerű, számunkra névtelen középkori kőfaragó mesterek
érthették és ismerték úgy a köveket, a kőanyag lehetőségeit és korlátait
mint ő.
Barátai vallották, nem igen létezhetett még egy ember aki ennyire érezte
a kő természetét.
Nemes emberségében, egyedülálló, speciális műemlék-helyreállítási tudásában
példakép volt minden tanítványa, munkatársa számára.
Munkásságával, a magyarországi műemlékvédelem helyreállítási tevékenységét
európai hírű eredményekkel gazdagította, munkássága által a magyarországi
kőrestaurálás európai rangra emelkedett.
Sopron múlhatatlan érdemű szobrászának a köszönetből, az elismerésekből
is jutott.
Legbüszkébb a Munkácsy-díj mellett a Műemléki Európa díjra volt, mely
valóban a legrangosabb. Kevesen büszkélkedhetnek vele.Munkájának történeti
és művészeti hitelességét fémjelezte.
Sopron város díszpolgárának választotta a szerény alkotót, s a tavalyi
évben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Iparművészi Alkotói Nagydíjjal
lepte meg.
Művei számlálhatatlanok.
Elgondolni is nehéz, hogyan fér bele egy emberöltőbe ennyi terv, ennyi
munka, ennyi alkotás, ennyi szeretet városa és hazája iránt.
Mert Szakál Ernő életét, alkotó kezét a szeretet vezérelte.
Elveszettnek vélt műremekeket keltett új életre, és jelentősen gazdagította
Magyarország és benne szülővárosa ritka műemlékeinek sorát.
Városáért, a város védett épületeinek megőrzéséért sokat dolgozott,
jelentős szerepe volt abban, hogy a hatvanas évek elején megindulhatott
Sopron úgynevezett rekonstrukciója, amelynek keretében a város jelentős
építészeti emlékeit restaurálhatták.
Művei közül a Liszt Ferenc emléktáblától a Szent György templom stukkó
díszeinek bravúros helyreállításán át, a Capitóliumi Triász rekonstrukciója,
a Sopron - Bánfalvi Hegyi templom helyreállítása, a Középkori Zsinagóga
feltárása, kutatása, a Fabricius - Ház ablakok mérművei, középkori kutak,
a Lackner Kristóf dombormű, a két Mór-Ház homlokzatának felújítása, mind-mind
az Ő nevéhez fűződik, de sorolhatnám még keze nyomának eredményeit.
Szinte nincs a városnak olyan utcája, amely ne kötődne valamilyen formában
a nagy mester nevéhez.
Közel száz középkori épület művészi kőfaragványait állította vissza
eredeti formájában.
És itt csak a soproni munkáiból ragadtam ki néhányat.
Szinte az egész ország területén dolgozott. Az itt lévők jól ismerik
híres alkotásait, kutatásait, nevéhez fűződő munkáit.
Akikkel közvetlen kapcsolatba került, csak a fenntartás nélküli szeretet,
megbecsülés hangján tudnak beszélni Róla.
Szakál Ernő meghatározott szellemiséget képviselt világ életében.
Lelkiismeretessége, ügyszeretete, precizitása, legendás volt.
Egyszer egy önvallomását Babits Mihály soraival így fejezte be, s a
költő szavaival búcsúzom én is,
" Öreg vagyok de semmit el nem értem:
vagyonom nincs, és érdemem nem érdem,
nem is törődöm többet semmivel,
Kezem gyerekes dolgokat mível,
tudom, hogy nemsokára meghalok,
Mindegy, csak unt szokásból gajdolok, cél nélkül,
S arra is bágyadt vagyok már,
hogy e verset kissé jobbnak faragnám,
Aki nem szeret, annak jól lesz így is,
És aki szeret, annak jó lesz így is,"
Ernő bátyám!
Városod, barátaid, szeretteid szeretetétől övezve búcsúzom Tőled és
hálás szívvel köszönöm a városnak, hazádnak áldozott alkotói életed.
Nyugodj békében.
