CyberPress.Sopron

Búcsú Szakál Ernő művésztől

Itt nyugszik előttünk Sopron város Díszpolgára Szakál Ernő, a mester, a tanító, a művész, a barát, a rajongva szeretett nagyapa.
Az ember.
Lelkét teremtőjének visszaadta és örökre elpihent.
Egy hihetetlenül termékeny, gazdag élet ért véget.
A sors nem mindennapi feladatra szemelte ki.
Szobrász, tanár, éremművész, író, műemlékvédelmi szakember, restaurátor, de talán leginkább kőfaragó.
Kevesen mondhatták el magukról, hogy ilyen sokféle munkában jót és jelentőset tudtak alkotni.
Megvallatta a köveket, újjáélesztette, újra teremtette poraiból nemzeti múltunk kincseit, titkait.
Lelket lehelt a holt anyagba.
Az önálló művészi alkotó munkát adta fel a műemlékvédelemért, restaurálásért.Rendkívüli pontossággal, nagy beleéléssel, igen magas színvonalon végezte rekonstrukciós, restaurálási munkáját, hiszen éveken át tanult művészettörténetet, stílustörténetet.

Tanult Horváth József rajztanára invitálására, mondván " másként fogom látni a világot", s ezt megjegyezte egész életére.
Amit csinált az egy rendkívül izgalmas, szellemi és fizikai tevékenység, érdekes egysége a művészetnek és a technikának.
A gótika szerelmese volt. Azt mondta, a gótikában lehet a legtöbb örömet találni.
A formák hallatlan gazdagságába gyönyörködött.
Talán csak a nagyszerű, számunkra névtelen középkori kőfaragó mesterek érthették és ismerték úgy a köveket, a kőanyag lehetőségeit és korlátait mint ő.
Barátai vallották, nem igen létezhetett még egy ember aki ennyire érezte a kő természetét.
Nemes emberségében, egyedülálló, speciális műemlék-helyreállítási tudásában példakép volt minden tanítványa, munkatársa számára.
Munkásságával, a magyarországi műemlékvédelem helyreállítási tevékenységét európai hírű eredményekkel gazdagította, munkássága által a magyarországi kőrestaurálás európai rangra emelkedett.
Sopron múlhatatlan érdemű szobrászának a köszönetből, az elismerésekből is jutott.
Legbüszkébb a Munkácsy-díj mellett a Műemléki Európa díjra volt, mely valóban a legrangosabb. Kevesen büszkélkedhetnek vele.Munkájának történeti és művészeti hitelességét fémjelezte.

Sopron város díszpolgárának választotta a szerény alkotót, s a tavalyi évben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Iparművészi Alkotói Nagydíjjal lepte meg.
Művei számlálhatatlanok.
Elgondolni is nehéz, hogyan fér bele egy emberöltőbe ennyi terv, ennyi munka, ennyi alkotás, ennyi szeretet városa és hazája iránt.
Mert Szakál Ernő életét, alkotó kezét a szeretet vezérelte.
Elveszettnek vélt műremekeket keltett új életre, és jelentősen gazdagította Magyarország és benne szülővárosa ritka műemlékeinek sorát.
Városáért, a város védett épületeinek megőrzéséért sokat dolgozott, jelentős szerepe volt abban, hogy a hatvanas évek elején megindulhatott Sopron úgynevezett rekonstrukciója, amelynek keretében a város jelentős építészeti emlékeit restaurálhatták.
Művei közül a Liszt Ferenc emléktáblától a Szent György templom stukkó díszeinek bravúros helyreállításán át, a Capitóliumi Triász rekonstrukciója, a Sopron - Bánfalvi Hegyi templom helyreállítása, a Középkori Zsinagóga feltárása, kutatása, a Fabricius - Ház ablakok mérművei, középkori kutak, a Lackner Kristóf dombormű, a két Mór-Ház homlokzatának felújítása, mind-mind az Ő nevéhez fűződik, de sorolhatnám még keze nyomának eredményeit.
Szinte nincs a városnak olyan utcája, amely ne kötődne valamilyen formában a nagy mester nevéhez.
Közel száz középkori épület művészi kőfaragványait állította vissza eredeti formájában.
És itt csak a soproni munkáiból ragadtam ki néhányat.
Szinte az egész ország területén dolgozott. Az itt lévők jól ismerik híres alkotásait, kutatásait, nevéhez fűződő munkáit.

Akikkel közvetlen kapcsolatba került, csak a fenntartás nélküli szeretet, megbecsülés hangján tudnak beszélni Róla.
Szakál Ernő meghatározott szellemiséget képviselt világ életében.
Lelkiismeretessége, ügyszeretete, precizitása, legendás volt.

Egyszer egy önvallomását Babits Mihály soraival így fejezte be, s a költő szavaival búcsúzom én is,
" Öreg vagyok de semmit el nem értem:
vagyonom nincs, és érdemem nem érdem,
nem is törődöm többet semmivel,
Kezem gyerekes dolgokat mível,
tudom, hogy nemsokára meghalok,
Mindegy, csak unt szokásból gajdolok, cél nélkül,
S arra is bágyadt vagyok már,
hogy e verset kissé jobbnak faragnám,
Aki nem szeret, annak jól lesz így is,
És aki szeret, annak jó lesz így is,"

Ernő bátyám!

Városod, barátaid, szeretteid szeretetétől övezve búcsúzom Tőled és hálás szívvel köszönöm a városnak, hazádnak áldozott alkotói életed.
Nyugodj békében.

(Dr. Gimesi Szabolcs Sopron város polgármestere gyászbeszéde elhangzott Szakál Ernő szobrászművész hamvasztás előtti búcsúztatásán a soproni Szent Mihály templomban. Szakál Ernő hamvait 2002. szeptember 28-án, 10.30 órakor helyezik örök nyugalomra a tatabányai Szent Erzsébet templom kriptájába.)