CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Kőbe írt szobrok
Nagy Sándor a Körmendi-Csák Galériában

Már július 1-től látható a 6-án megnyíló szobortárlat a Kortárs Magyar gyűjtemény pincegalériájában. A belépőt antikolt kőszobrok fogadják, többségükben torzók, mindegyiküket jellemzi a egy-tömbből faragottság, az ebből is fakadó lényegretörő tömörség.


A másik visszatérő motívum, melyben talán a mű és szemlélő, a mű(modell) és alkotó kapcsolatát megjeleníteni hivatott kéznyomokkal zsúfolt torzó, szépségideál a téma, a Vénusz-motívum.


Már sok szobrász sokszor nyilatkozott úgy, hogy szobraikat csaknem készen találták, éppen csak el kellett távolítani a felesleget, és készen volt a mű. Nagy Sándor - legalábbis az így készült szobrairól - tényleg csak a felesleget véste le, sokszor csak egy rovásos-karcolásos kialakítás erejéig, hogy mások számára is kézzel fogható legyen a kőbe zárt alkotás.


Az antikolás, a növényi telepek formálása a szobron mind ezt a szimpatikus célt szolgálja. Másik módszerében pedig, amikor egy kőformára öntött bronz(?) felületére visz fel anyagot, hogy kőszerű felületet nyerjen, s hasonló technikával éri el, hogy szobrai mintegy visszafelé haladva az időben "természetessé tett" változatban minden sziklás vidékbe belesimuljanak.


Ezért ne lepődjön meg a látogató, ha a vörös márványnak nevezett szobor esetleg kong, és a felületen itt-ott átüt a bronz vörösessárgás, fémesen csillogó anyaga. Ettől még szobor a szobor, és jól kifejezi mindazt, amit az elszegényedett fantáziájú, betonba és aszfaltba zárt, s abból kiszabadulni már talán nem is merő, nem is akaró mai ember a természet gyönyörű formáiban felfedezni már csak részlegesen képes vagy képtelen, s ezért segítségre szorul.
- DI -



2002. július 05., péntek 16:32


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület