CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Melyik galaxisban élünk?
"Az ezredvég könyvművészete" avagy minden utánozható?
Gondolatok a soproni festőtermi kiállításon

A kiállítást február 17-én Dr. Gimesi Szabolcs polgármester előszava után Nádai Ferenc, a typo mestere nyitotta meg. Polgármester úr a "451 fok Fahrenheit" és a "Habent sua fata libelli" (a könyveknek is megvan a maguk sorsa) gondolatával, Nádai mester pedig a könyvmásoló szerzetesek szimpatikus szerénységével üdvözölte a megjelenteket.


A kiállításon részben művészkedés, és jól elkülönülve, valóban művészi kivitelű tipográfia látható. Utóbbiakat nyugodt szívvel ajánljuk a soproni polgárok figyelmébe, annál is inkább, hiszen egy hagyományteremtő próbálkozás első kiállítása ez a 600 éves évforduló és az Olvasás éve alkalmából.


Hasonlít egy ilyen kiállítás megnyitása valamiképpen a tüzijátékhoz. Szavak petárdái, melyeknél kétséges, hogy vajon elégtükben elérnek-e a ma emberéhez? Csupán a számítógépes kultúra (kulturálatlanság?) megjelenése az, amely együtt a reklámok harsány hangjával és színeivel arra kényszeríti a hagyományos kultúrlényt, hogy külön világokat hozzon létre a képzeletében, vagy nevezzen meg már elkülönült voltuk miatt? Nem tudom, de tény, hogy a közel 6000 éves írásbeliségünk utolsó fél évezredét, hála (Johann Gutenberg 1399?–1468.) a mainzi ezermester-feltaláló-aranyművesnek, a nyomtatott írás kultúrájának, világának, új néven Gutenberg galaxisnak szeretik nevezni Marshall McLuhan (1911–1980), 1962-ben megjelent könyve után.


Ha a kultúra termékeként nevezzük meg az embert, akkor eddig "tipográfiai ember"-ként, nyomtatott-szöveg-függő, a szóbeli hagyományt már mellőző, könyvtárában bízó lényként lehetett deklarálni. Beette magát a megnevezés és tulajdonosa a könyvtárak polcrendszereibe, katalógusaiba, mint por-atkák a kódexek lapjai közé, elpusztítás nélkül onnan el nem távolíthatóan.
Más lett-e az ember, hogy megjelentek a betűk helyett a "karakterek", a nyomdai nyomtatás helyett már otthon "printelünk", önálló kereső rendszert vezethet be teljes világkönyvtári állományok anyagába? A leírt szöveg sokszorosítási lehetősége, vonatkoztatási rendszere, idézhetősége mind-mind olyan tényező, mely együtt az ember belső változásához vezethetett. Szeretjük az írások tömkelegét a kultúra immár örökíthető bölcsőjeként, a műveltség egyetlen és pozitív forrásaként megjelölni. Aki azonban egyben bízik, ha csalatkozik, minden összeomolhat benne, és már csak ellentettjében látja a dolgokat. A "galaxis" is árnyaltabb, különböző tónusokat vesz fel, különösen azóta, mióta a Gutenberg "nagy bumm-ja" utáni táguló galaxis, az elektronikus-digitális, "igen-nem" forrás is a rendelkezésére áll.

Ha nem látnánk ennek személyiség-alakító, sokszor -torzító voltát, hajlamosak lehetnénk újjászületésről, az egyetlen, új és üdvözítő tartalom-hordozóról beszélni egy CD, winchester vagy szalag, floppy-lemez láttán.
Látjuk azonban az új generáció változását, és látjuk az abból üstökösként felszárnyaló egyéneket, akik egy dologban mindenképpen közösek: útjuk a hagyományos, nyomtatott szöveg megismerésén át vezetett az új galaxis helyes használatához, hatékonyabb kiaknázásához. Ugyancsak látjuk-halljuk a vitákat, melyek a sokszorosítható és tartósan, évszázadok, évezredek nyüstölését kibíró szöveg-konzervek lehetőségéről szólnak.
Még nem tudjuk, hogy az általános videoidiotizmus újabb eszközével állunk-e szemben? Nem merjük kimondani, hogy a rohanó ember, aki az igazi galaxisok irányába vajmi keveset tekintget (a város fényei elnyomják a csillagokét, nincs idő egyszerűen ülni és ráfeledkezni a csodára), belenő-e szervesen, pozitívan az új galaxisok ködébe? Megteszi-e a nagy ugrást, ami kiszabadítja eddigi béklyóiból?
Megannyi kérdés, amire egymondatos válasz aligha adható.

A könyv "lelke", amiről annyira szeretünk beszélni, lehet, hogy nem is létezik! A belső tartalom kölcsönözte az új létformát, a bibliofil papír tapintása, a megjelenés (kötés, címterv, tipográfia, tördelés) és (nem utolsósorban) a tartalom esztétikuma hozott létre szellemi izgalmat. A tipográfus nyilván nem az utóbbira tekint elsősorban (nem tipizálhat, mert azzal beskatulyázna egyben), de csoda születhet, ha a tartalom inspirálja a megjelenést. Aki még nem érzett ilyet, annak hiába is magyaráznám, aki pedig már érezte zsigereiben az új könyvszag vagy éppen doh kultúra-közvetítő együttlétét az írásjelek formai-tartalmi sokaságával, az tudja, hogy miről beszélek.
A Gutenberg galaxis a betűk rendjében, az abc-k és nyelvek összefüggésében másként ugyan, de folytatódik, sőt párhuzamos életet él az őt követő világok megjelenítési technikáiban. Fekete lyukként vonzza, szippantja magába a képernyők világát, támad fel újra a hosszú szövegeket a monitorokon nehezen olvasók bensőjében mint igény. Nevetségesen, komikusan él tovább a kettős megőrzés technikáiban, ahol az egy polcon található poros iratok méter-százai után, mondjuk, egy 12x8x2cm-es valamiben minden ugyanúgy megvan, de "még nem bízunk benne annyira". Már most lényegesen olcsóbb így az egységnyi szöveg megőrzése és közzététele, a képekről nem is beszélve!
Az új galaxis technikája már bevonult a Gutenberg-utódok nyomdáiba is, és talán néhány év kérdése - elsősorban a fogadók oldaláról feltételezve a változást -, hogy akár nagy sorozatok szülessenek ugyanazon forrás nyomán.

Talán egy dolgot nem érdemes feledni: bármelyik galaxisról is van szó, mindegyik eszköz csupán, mely szolgálni született az embert és a gondolatot, aki-ami él vagy visszaél vele. A Gutenberg galaxis is, akár változtatás, akár félremagyarázás formájában, már manipulálható volt, s vele együtt az ember is. A manipuláció - éppen a hagyományos példányok létezésénél és a korrektúrák lehetőségénél fogva - nehéz dolog az új galaxisban is, de könnyebben kivitelezhető. Az emberen múlik minden, ezért is aggódunk annyian, akik a szóbeliség hagyományozásának lelkiismeretbeli, szerzetesi másolási hűségét, szent kötelességét az irásbeliség betűtördelő hanyagságával (lásd a mai kommersz kiadványok minőségét) cseréltük fel. Tudjuk, hogy most valami más következik, sőt már más van, ahol még kevesebb ember lelkiismeretességén múlik a hűség, sok ember magatartása. A lehetőség születése fontos, szükséges azonban felismerni az ide is vonatkoztatható mondás aktualitását a hegyek vajúdásáról és az egér születéséről. Vagy a "hagyományos" egérnek beletörik a foga az új galaxis anyagába, és jön majd az új, az elektronikus rágcsáló, akár a vírusok világösszeomlasztó, emberfenyegető nemzedékei?
Addig is érdemes meg-megállni a távolodó Gutenberg galaxis "őslényeinél", melyek - koroktól függően - új és új formában jelentek meg előttünk. Hadd reméljük, hogy sokak alakítását segítették olyan formára, ami miatt nem kell egy egész világnak, egy egész (régi vagy új) galaxisnak szégyenkeznie!
- DI -



2001. február 17., szombat 20:06


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület