|
Kihalásra ítéltetett-e a Gutenberg galaxis?
"Az ezredvég könyvművészete" avagy minden utánozható? Gondolatok a soproni festőtermi kiállításon A kiállítást február 17-én Dr. Gimesi Szabolcs polgármester előszava után Nádai Ferenc, a typo mestere nyitotta meg. Polgármester úr a "451 fok Fahrenheit" és a "Habent sua fata libelli" (a könyveknek is megvan a maguk sorsa) gondolatával, Nádai mester pedig a könyvmásoló szerzetesek szimpatikus szerénységével üdvözölte a megjelenteket.  A kiállításon részben művészkedés, és jól elkülönülve, valóban művészi kivitelű tipográfia látható. Utóbbiakat nyugodt szívvel ajánljuk a soproni polgárok figyelmébe, annál is inkább, hiszen egy hagyományteremtő próbálkozás első kiállítása ez a 600 éves évforduló és az Olvasás éve alkalmából.  Hasonlít egy ilyen kiállítás megnyitása valamiképpen a tüzijátékhoz. Szavak petárdái, melyeknél kétséges, hogy vajon elégtükben elérnek-e a ma emberéhez? Csupán a számítógépes kultúra (kulturálatlanság?) megjelenése az, amely együtt a reklámok harsány hangjával és színeivel arra kényszeríti a hagyományos kultúrlényt, hogy külön világokat hozzon létre a képzeletében, vagy nevezzen meg már elkülönült voltuk miatt? Nem tudom, de tény, hogy a közel 6000 éves írásbeliségünk utolsó fél évezredét, hála (Johann Gutenberg 1399?–1468.) a mainzi ezermester-feltaláló-aranyművesnek, a nyomtatott írás kultúrájának, világának, új néven Gutenberg galaxisnak szeretik nevezni Marshall McLuhan (1911–1980), 1962-ben megjelent könyve után.
 Ha a kultúra termékeként nevezzük meg az embert, akkor eddig "tipográfiai ember"-ként, nyomtatott-szöveg-függő, a szóbeli hagyományt már mellőző, könyvtárában bízó lényként lehetett deklarálni. Beette magát a megnevezés és tulajdonosa a könyvtárak polcrendszereibe, katalógusaiba, mint por-atkák a kódexek lapjai közé, elpusztítás nélkül onnan el nem távolíthatóan. Más lett-e az ember, hogy megjelentek a betűk helyett a "karakterek", a nyomdai nyomtatás helyett már otthon "printelünk", önálló kereső rendszert vezethet be teljes világkönyvtári állományok anyagába? A leírt szöveg sokszorosítási lehetősége, vonatkoztatási rendszere, idézhetősége mind-mind olyan tényező, mely együtt az ember belső változásához vezethetett. Szeretjük az írások tömkelegét a kultúra immár örökíthető bölcsőjeként, a műveltség egyetlen és pozitív forrásaként megjelölni. Aki azonban egyben bízik, ha csalatkozik, minden összeomolhat benne, és már csak ellentettjében látja a dolgokat. A "galaxis" is árnyaltabb, különböző tónusokat vesz fel, különösen azóta, mióta a Gutenberg "nagy bumm-ja" utáni táguló galaxis, az elektronikus-digitális, "igen-nem" forrás is a rendelkezésére áll.  Ha nem látnánk ennek személyiség-alakító, sokszor -torzító voltát, hajlamosak lehetnénk újjászületésről, az egyetlen, új és üdvözítő tartalom-hordozóról beszélni egy CD, winchester vagy szalag, floppy-lemez láttán. Látjuk azonban az új generáció változását, és látjuk az abból üstökösként felszárnyaló egyéneket, akik egy dologban mindenképpen közösek: útjuk a hagyományos, nyomtatott szöveg megismerésén át vezetett az új galaxis helyes használatához, hatékonyabb kiaknázásához. Ugyancsak látjuk-halljuk a vitákat, melyek a sokszorosítható és tartósan, évszázadok, évezredek nyüstölését kibíró szöveg-konzervek lehetőségéről szólnak. Még nem tudjuk, hogy az általános videoidiotizmus újabb eszközével állunk-e szemben? Nem merjük kimondani, hogy a rohanó ember, aki az igazi galaxisok irányába vajmi keveset tekintget (a város fényei elnyomják a csillagokét, nincs idő egyszerűen ülni és ráfeledkezni a csodára), belenő-e szervesen, pozitívan az új galaxisok ködébe? Megteszi-e a nagy ugrást, ami kiszabadítja eddigi béklyóiból? Megannyi kérdés, amire egymondatos válasz aligha adható.  A könyv "lelke", amiről annyira szeretünk beszélni, lehet, hogy nem is létezik! A belső tartalom kölcsönözte az új létformát, a bibliofil papír tapintása, a megjelenés (kötés, címterv, tipográfia, tördelés) és (nem utolsósorban) a tartalom esztétikuma hozott létre szellemi izgalmat. A tipográfus nyilván nem az utóbbira tekint elsősorban (nem tipizálhat, mert azzal beskatulyázna egyben), de csoda születhet, ha a tartalom inspirálja a megjelenést. Aki még nem érzett ilyet, annak hiába is magyaráznám, aki pedig már érezte zsigereiben az új könyvszag vagy éppen doh kultúra-közvetítő együttlétét az írásjelek formai-tartalmi sokaságával, az tudja, hogy miről beszélek. A Gutenberg galaxis a betűk rendjében, az abc-k és nyelvek összefüggésében másként ugyan, de folytatódik, sőt párhuzamos életet él az őt követő világok megjelenítési technikáiban. Fekete lyukként vonzza, szippantja magába a képernyők világát, támad fel újra a hosszú szövegeket a monitorokon nehezen olvasók bensőjében mint igény. Nevetségesen, komikusan él tovább a kettős megőrzés technikáiban, ahol az egy polcon található poros iratok méter-százai után, mondjuk, egy 12x8x2cm-es valamiben minden ugyanúgy megvan, de "még nem bízunk benne annyira". Már most lényegesen olcsóbb így az egységnyi szöveg megőrzése és közzététele, a képekről nem is beszélve! Az új galaxis technikája már bevonult a Gutenberg-utódok nyomdáiba is, és talán néhány év kérdése - elsősorban a fogadók oldaláról feltételezve a változást -, hogy akár nagy sorozatok szülessenek ugyanazon forrás nyomán.  Talán egy dolgot nem érdemes feledni: bármelyik galaxisról is van szó, mindegyik eszköz csupán, mely szolgálni született az embert és a gondolatot, aki-ami él vagy visszaél vele. A Gutenberg galaxis is, akár változtatás, akár félremagyarázás formájában, már manipulálható volt, s vele együtt az ember is. A manipuláció - éppen a hagyományos példányok létezésénél és a korrektúrák lehetőségénél fogva - nehéz dolog az új galaxisban is, de könnyebben kivitelezhető. Az emberen múlik minden, ezért is aggódunk annyian, akik a szóbeliség hagyományozásának lelkiismeretbeli, szerzetesi másolási hűségét, szent kötelességét az irásbeliség betűtördelő hanyagságával (lásd a mai kommersz kiadványok minőségét) cseréltük fel. Tudjuk, hogy most valami más következik, sőt már más van, ahol még kevesebb ember lelkiismeretességén múlik a hűség, sok ember magatartása. A lehetőség születése fontos, szükséges azonban felismerni az ide is vonatkoztatható mondás aktualitását a hegyek vajúdásáról és az egér születéséről. Vagy a "hagyományos" egérnek beletörik a foga az új galaxis anyagába, és jön majd az új, az elektronikus rágcsáló, akár a vírusok világösszeomlasztó, emberfenyegető nemzedékei? Addig is érdemes meg-megállni a távolodó Gutenberg galaxis "őslényeinél", melyek - koroktól függően - új és új formában jelentek meg előttünk. Hadd reméljük, hogy sokak alakítását segítették olyan formára, ami miatt nem kell egy egész világnak, egy egész (régi vagy új) galaxisnak szégyenkeznie! - DI - |