CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A Magyar Kultúra Napja

A Magyar Kultúra Napján a Deák téri Kölcsey szobornál tartott ünnepi megemlékezésen diákok, soproni polgárok, rövid ünnepi műsor után megkoszorúzták a Himnusz költőjének szobrát.
Ünnepi beszédet Tengerdi Antal soproni alpolgármester mondott:

Tisztelt Ünneplők!
Kedves Barátaim!

1823. január 22. Kölcsey Ferenc a fennmaradt kézirat tanúsága szerint ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Méltóbb napot aligha választhattunk volna a magyar kultúra megünneplésére, mint nemzeti fohászunknak ezt a mindenévi születésnapját, január 22-ét.

Miért a Himnusz születése a mai ünnep szimbolikus jelentésűvé tett napja? Miért a nemzeti sors, a balvégzet feletti fájdalom költeményét szavalják, éneklik ma szerte az országban, Szatmárcsekétől Sopronig?
Azt hiszem, igazából nem is a Himnusz a jelkép, hanem Kölcsey. Az a költő, politikus, ember, az a világpolgár európai, aki súlyos szavaival mutatta hitét a múlt bűneivel, hibáival való szembenézés megtisztító fájdalmából fakadó erőkben. Kölcsey messze tekintett és mindenre. Kíméletlen bírálatának egyként volt tárgya a közélet, a közgondolkodás, a politika, az irodalom, a magyar élet egésze. A közélet kultúrája, a közgondolkodás kultúrája a MAGYAR KULTÚRA. Minden, ami e fogalomkörbe sorolható.

Számvetése ez a nap a magyar művelődés, kultúra és tudomány helyzetének. A magyar örökség és jövő kérdése. Az összmagyar kultúráé, melynek gazdag, nagy egésze ma is terem a világban, itt, a Kárpát-medencében, s mindenütt, ahol gyarapodhat, ahol őrzik és olvassák, fölépítik, megfaragják, írják, festik és eljátsszák, hiszen ebben a kultúrában önmagunkat erősítjük.
Tamási Áron írta Márai Sándornak: “Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a föld. Történelme van, mely, ha gyakran szerencsétlen is volt, de hősi volt és önzetlenségében költők tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeivel lüktet. Halottai vannak, kiknek neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen. Élő népe van, mely munkával és az erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját. Álmai vannak, amelyek nem a zsiványoké, hanem a jövendőé.”
Kölcsey gondolatai is a ma ifjúságának szólnak:

“Ismerkedjél hazánk dolgaival, állásával, törvényeivel, s történeteivel, tiszteld, s tanuld más népek nyelvét is, a veled ellenkező véleményűektől sohase kívánd, hogy a te elveidnek hódoljanak. És szeresd a hazát. “Minden egyes ember, még a legnagyobb is parányi része az egésznek, s minden rész az egészért alkotva".. a – Nemzeti fény a cél. Hogy elérd, forrj egybe, magyar nép.”

És most Kölcseyre, a Himnuszra, a Magyar Kultúrára gondoljunk majd, amikor elhelyezzük a tisztelet koszorúit.



2001. január 22., hétfő 17:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület