CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Gyűjteményes kiállítás nyílt a soproni Erdélyi Házban

A trianoni döntés után a különböző országhatárok közé zárt magyar közösségek külön történelmet, sorsot éltek meg, külön kultúrát és ezen belül irodalmat, festészetet, zenét teremtve. Ezek - a magyar kultúr-, és történelmi hagyományokból táplálkozva - az összmagyarság és ezzel együtt az egyetemes kultúra értékei is.

Közös jellemzőjük, hogy közvetlenebbül kapcsolódnak a kisebbség létproblémáihoz, ezért ismereti értékük - közvetlenül, vagy áttételesen, történelmi vagy bölcseleti átvetítések révén - nagyon gazdag. E megállapítás elsősorban, ugyan az irodalomra érvényes, hiszen az irodalom az a műfaj, amely anyanyelvbe ágyazottan éli életét. Ám a felsorolt művészeti ágak közül, a festészet nyelvezete csak látszólag függetlenebb az anyanyelvtől.

A képzőművészetben természetesen az esztétikai érték a mérvadó. A színek és formák mögött minden esetben sorsélmény rejtőzik.
A határon túli kultúra sajátosságait az adja, ahogyan a kisebbségi magyarság minden országban a saját önszerveződésének és önmegmaradásának útját kezdte el munkálni, amelyben tovább élt a hagyományőrzés, a tolerancia, a hit - a nemzeti öntudat megélésének - szellemisége.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy míg a múlt rendszer hivatalos politikája a nyugati önkéntes emigrációban alkotókat egyszerűen ellenségnek tüntette fel, addig a határon túli magyarság kultúrájának tudomásul nem-vétele része volt annak a folyamatnak, amely az összmagyarság önismeretét, önvédelmének a kérdését, helyes önértékelését -megakadályozni igyekezett.

De ez már a múlt. Mindezen az elmúlt 10 év alatt sokan és sokféleképpen igyekeztek változtatni. Nyilvánvaló, hogy a tudat megváltoztatása az egyik legnehezebb és legidőigényesebb feladat.

A jelenlegi 31 kiállító közül már olyan is van, aki sajnos eltávozott közülünk: a marosvásárhelyi Molnár Dénes. A többi kiállító közül tízen már Magyarországon, húszan Erdélyben élnek.

A tárlat - több tekintetben is - keresztmetszete a mai erdélyi - és nem csak erdélyi képzőművészetnek - hiszen gyűjteményes tárlat lévén, különböző világszemléletek, művészi meggyőződések, módszerek, stílusok és technikák tárulnak önök elé.
A már említett Molnár Dénes - szigorú mementoként ható - fametszetei, akvarellei, a csíkszeredai Gaál András pasztelljei, a nagybányai születésű Madarassy György olajfestményei, a révkomáromi Kopócs Tibor tűzzománcai, grafikái mellett megtalálhatók az Ausztriában élő Varga-Welthler Júlia szita-lenyomatai, a Németországban alkotó György F. János szürrealisztikus kerámia-metaforái, Krupiczer Antal bronzba fogalmazott végtelen és időtlen kiáltásai, a szovátai Kuti Dénes akvarellben rögzített parasztházai, Z. Erdei Anna színes szénrajzai.

A képek témaválasztására jellemző, hogy azokra leginkább a tájélmények, a természetközeliség, a népélet tárgyi emlékeinek - a jelen valóságából mindinkább fogyó - formagazdagsága meghatározó.
Legtöbb esetben a természet ábrázolása nem öncél, sokkal inkább lelki szükséglet. Hangulatok befogadó kerete a táj, a lét örömének, vagy szorongásainak kifejezője. A tájképek legtöbbjéről pontosan leolvashatók az alkotó személyiségének rezdülései.

Az Erdélyben élő alkotók mellett a tárlaton jelen vannak az erdélyi származású, anyaországba áttelepültek. Ők azok, akik a kisebbségi sors csatáját Erdélyben már megvívták, Küküllőtől, Marostól, Szamostól, Körösöktől, Zazartól messze, szemükben a hegyek, fenyvesek, gyors folyású patakok emlékével szemünkben, úgy gondolták, hogy haza jöttek. Tanúi lehetünk annak, ahogyan el nem szakadó gyökerekből táplálkozó alkotókedvvel választott hazájukban birtokukba vették a tájat, közvetlen környezetüket, az életet. A vándorlások, útrakelések nem mindig végződnek hazaérkezéssel, ám az alkotás, a mélyről fakadó művészi akarat esetükben szellemi és szakmai hitelességben nyilvánul meg.

Az erdélyi föld termette művészek túllépték a szűk országhatárokat. Minden értelemben.

Csak eget cserélnek, nem lelket azok, akik átkelnek a tengeren- mondta Horatius.
Volt idő, amikor az Erdélyt az anyaországtól elválasztó határon nehezebb volt átkelni mint a tengeren.
És mindezek ellenére - nem csak a lelkes és feletébb bátor anyaországiak által, csővázas hátizsákokba elrejtett könyvek és folyóiratok révén - de az eszmék és gondolatok örök áramlásának törvényei folytán is a művészetek isteni eredetű, emberi tartást és eszményt közvetítő gondolatai nem álltak meg a trianoni határvonalon.

A mindenre - így a gondolatokra is - rátelepedő diktatúrának egyetlen, a kultúra számára (groteszkül hangzik ugyan) előnye volt: a szellemi csempészárunak értékesnek kellett lennie, hiszen csak az igazán értékesért volt érdemes kockáztatni.

De, mondom, mindez a múlté. Reméljük…
Hiszen, ma már az Internet világában szabadon áramolhatnak a gondolatok. A gonoszak és a jók, az értékesek és értéktelenek egyaránt.
Az valóság átlényegítésének varázslatát végrehajtó művészet, mint a szépség hordozója, pedig folyamatosan, most is, itt is, vall a világról.
Keresztmetszet ez a tárlat, hiszen a természetelvű szemléletűtől az egészen tudatosan felépített, átgondoltan művészi megfogalmazásokig - a társadalmi jelenségeket figyelő, értő, és bíráló művészek egyaránt jelen vannak és vallanak: az értékekhez való hűségről, a konokul újrateremtő és kitartóan küzdő alkotómunkáról, az élettől, sorstól kapott lehetőségek bölcs és teljes kihasználásáról.
Amit mi tehetünk az, csupán annyi, hogy a formákba és színekbe írt gondolatokat, érzelmeket hagyjuk hatni és próbáljuk meg szemünkben, magunkban hazavinni.
A kiállítás megtekinthető január 28-ig, naponta 10-15 óráig a Fövényverem utcai Erdélyi Házban.
(A képeken Gaál András, Kondrak Károly és Madarassy György festényei láthatók).



2001. január 14., vasárnap 20:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület