Vágyak útján
Vágyak útján
Nagy Gábor kiállítása a nagycenki
Horváth & Lukács Galériában
Dr Hann Ferenc művészeti író nyitotta meg Nagycenken a
Horváth & Lukács Galéria (Nagycenk, Kiscenki út 47.) új kiállítását
Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész munkáiból.
Nagy Gábor és Dr Hann Ferenc
A kiállítóterembe lépőt különös és eleven világ fogadja.Az 1949-es
születésű művész számára, aki 1973-ban végzett a Képzőművészeti
Főiskolán, a Bereczky Lóránd által albumához írt bevezető alapján
Vaszkó Erzsébet világszemlélete, festői hozáállása volt meghatározó.
1976 óta állít ki önállóan: először a Fiatal Képzőművészek Stúdiója
tagjaként.
Amikor az anyag megtekintése utáni rövid beszélgetésben kérdeztük
a bevezető szerzője által már említett és neki címzett panteisztikus
világszemléletről és annak dramatizált tartalmáról, nem zárkózott el a
minősítés elől, csupán a fogalmak történeti kezelésére hívta fel a
figyelmet. Arra a kétségtelen vonulatra, mely a reneszánsz művészet
óta végighúzódik a művészi megjelenítés történetén, Hann Ferenc
szavaival, az ezoterikus és valóság-elemek sajátos keveredésére, mely
annyira jellemző művészetére.
A képeken látható motívumokról mondta el, hogy az angyal a
szabadságot szimbolizálja, akit-amit az "angyalvadászok" (saját
megfogalmazása) és a csapdák vesznek körül különböző megjelenítési
formákban (rajzszögek, dobozok, a sötét lyukaknak imponáló befelé
járható, de kifelé az utat elzáró varsák). A képeken mégsem a valóság
akarva-akaratlan szavakkal csak primitiv módon megfogalmazható leírása
látható, hanem a tartalomnak egy mesevilágszerű, "kihegyezett" jellege
dominál.
Az alkotó szándéka szerint nem negatív kicsengésű az angyal
botladozása a csapdák körül, hanem igenis nyitott az út a szabadság
angyala számára.
Amennyire nehéz az esztétikai szépség fogalmának meghatározása,
különösen korunk művészetében, annyira nem könnyű megfogalmazni a
kiállítás felhívó jellegén túl azokat az igenis létező
szépség-momentumokat, melyek egy kifejező rajzrészlet, egy-egy
lírikusan megfogalmazott háttér, vagy éppen a képen közvetlenül nem
látható, de annak hatására bennünk megszülető gondolat formájában
számunkra teljessé és személyünkre átfogalmazottá teszik a képek
világát.
Aki megtekinti Nagy Gábor kiállítását, biztosan átéli a figurák, a
kiemelt motívumok és kompozíciók között ezt a fajta csodát, mely egy
sajátosan éppen panteizmusában antropomorf világ egyéni üzenete.
Sajátos fricskája az ébredő gondolatnak, hogy éppen
történetiségében nézve,- ha nem is várható más el ettől a
gondolkodásában megcsonkított generációtól-, vajon nem beszűkült
tartalmú-e az a világ, ahol a sokkal szélesebb értelemben használt
formákat ennyire behatároljuk jelentésükben. Persze az
antropomorfizmus evvel a kockázattal jár.
A másik gondolat, ami óhatatlanul előkéredzkedik: vajon hol van az
akadály pozitívan árnyalt megjelenítése a minden akadályban csapdát
sejtő emberben? Ugye filozófikusan sem gondolhatunk ugyanarra az
eredetre egy akadály és egy csapda
esetén? Vagy valaki-valami hiányzik a képből?
A "jó minőségű" megfogalmazás kétségtelen határai (melyek
tetszik-nem tetszik ezt a kritikát is jellemzik) sok tekintetben
teszik tökéletlenné a végeredményt, ha az a valóság egészére, mint
megfogalmazandóra irányul. Talán ez is az egyik szép benne, hiszen
folytathatjuk. Ha egy kiállítás gondolatébresztő és esztétikai élményt
nyújt, már olyan elvárást teljesít, melyre a kiállítások jó része nem
képes. Kevesen mernek ekkora célt kitűzni maguk elé. Nagy Gábornak a
megvalósítás is sikerült.
A kiállítás megtekinthető ez év október 19-ig, hétfőtől péntekig
8-17 óráig, szombaton 8-13 óráig.
- DI -
|