|
Vágyak útján Nagy Gábor kiállítása Nagycenken
 Dr Hann Ferenc művészeti író nyitotta meg Nagycenken a Horváth & Lukács Galéria (Nagycenk, Kiscenki út 47.) új kiállítását Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész munkáiból. 
 A kiállítóterembe lépőt különös és eleven világ fogadja.Az 1949-es születésű művész számára, aki 1973-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, a Bereczky Lóránd által albumához írt bevezető alapján Vaszkó Erzsébet világszemlélete, festői hozáállása volt meghatározó. 1976 óta állít ki önállóan: először a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagjaként. 
 Amikor az anyag megtekintése utáni rövid beszélgetésben kérdeztük a bevezető szerzője által már említett és neki címzett panteisztikus világszemléletről és annak dramatizált tartalmáról, nem zárkózott el a minősítés elől, csupán a fogalmak történeti kezelésére hívta fel a figyelmet. Arra a kétségtelen vonulatra, mely a reneszánsz művészet óta végighúzódik a művészi megjelenítés történetén, Hann Ferenc szavaival, az ezoterikus és valóság-elemek sajátos keveredésére, mely annyira jellemző művészetére. A képeken látható motívumokról mondta el, hogy az angyal a szabadságot szimbolizálja, akit-amit az "angyalvadászok" (saját megfogalmazása) és a csapdák vesznek körül különböző megjelenítési formákban (rajzszögek, dobozok, a sötét lyukaknak imponáló befelé járható, de kifelé az utat elzáró varsák). A képeken mégsem a valóság akarva-akaratlan szavakkal csak primitiv módon megfogalmazható leírása látható, hanem a tartalomnak egy mesevilágszerű, "kihegyezett" jellege dominál. Az alkotó szándéka szerint nem negatív kicsengésű az angyal botladozása a csapdák körül, hanem igenis nyitott az út a szabadság angyala számára. 
 Amennyire nehéz az esztétikai szépség fogalmának meghatározása, különösen korunk művészetében, annyira nem könnyű megfogalmazni a kiállítás felhívó jellegén túl azokat az igenis létező szépség-momentumokat, melyek egy kifejező rajzrészlet, egy-egy lírikusan megfogalmazott háttér, vagy éppen a képen közvetlenül nem látható, de annak hatására bennünk megszülető gondolat formájában számunkra teljessé és személyünkre átfogalmazottá teszik a képek világát.  Aki megtekinti Nagy Gábor kiállítását, biztosan átéli a figurák, a kiemelt motívumok és kompozíciók között ezt a fajta csodát, mely egy sajátosan éppen panteizmusában antropomorf világ egyéni üzenete. Sajátos fricskája az ébredő gondolatnak, hogy éppen történetiségében nézve,- ha nem is várható más el ettől a gondolkodásában megcsonkított generációtól-, vajon nem beszűkült tartalmú-e az a világ, ahol a sokkal szélesebb értelemben használt formákat ennyire behatároljuk jelentésükben. Persze az antropomorfizmus evvel a kockázattal jár. A másik gondolat, ami óhatatlanul előkéredzkedik: vajon hol van az akadály pozitívan árnyalt megjelenítése a minden akadályban csapdát sejtő emberben? Ugye filozófikusan sem gondolhatunk ugyanarra az eredetre egy akadály és egy csapda esetén? Vagy valaki-valami hiányzik a képből? 
 A "jó minőségű" megfogalmazás kétségtelen határai (melyek tetszik-nem tetszik ezt a kritikát is jellemzik) sok tekintetben teszik tökéletlenné a végeredményt, ha az a valóság egészére, mint megfogalmazandóra irányul. Talán ez is az egyik szép benne, hiszen folytathatjuk. Ha egy kiállítás gondolatébresztő és esztétikai élményt nyújt, már olyan elvárást teljesít, melyre a kiállítások jó része nem képes. Kevesen mernek ekkora célt kitűzni maguk elé. Nagy Gábornak a megvalósítás is sikerült. A kiállítás megtekinthető ez év október 19-ig, hétfőtől péntekig 8-17 óráig, szombaton 8-13 óráig. - DI - |