Nem (csak) a pénzről van szó...
nem (csak) a pénzről van
szó...
Szegény Sopron
Ha pénzügyi elemzést, ha számonkérést, ha
szenzációhajhászást célozna meg ez a néhány szó, már elkésett
volna.(Ahogy eleink kifejezőbben mondták, lett légyen.) Egy büszke
polgári várost, ami sok mindenre büszke lehetett és jogosan, máris
megszégyenített ez az ügy.
A város pénze, amit nem a gondos és történetien polgári
gondolkozás jegyében kezeltek, vagy meglesz, vagy nem. Most már kevés
múlik rajtunk, akiknek tulajdonképpen a pénzéről van szó. Ez az ügy
túlnőtt mindannyiunkon, most már csak rossz juhász módjára, puli,
tehát eszköz nélkül terelgetjük a bankó-nyájat, ahelyett, hogy
elvekkel előtte jártunk volna példát mutatva.
A magam részéről úgy gondolom, hogy nem azért szégyenültünk meg,
mert helytelenül döntött a Képviselőtestület (egy cég vagy
másik cég mellett), a Hivatal vagy bármely emberi csoport. Nem is
önmagában azért, mert egy cég átvert bennünket. (Hányan
remegtünk nevetséges filléreinkért nem is olyan régen, amikor egy-két
bank, aminek neve azért másként cseng és mást várhattunk volna tőle,
abba a helyzetbe került, hogy vagy igen, vagy nem. Ez benne van abban
a pakliban, amit választottunk.)
A szégyen ott van, amilyen csomagot választottunk és
ahogyan választottuk. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy
ugyanolyan feltételekkel lehet nagyobb hasznot húzni egy
befektetésből, mint másból. Aki előtt ez nem világos, annak a kezébe a
lyukas kétfillérest sem szabad odaaadni.Mára már a TV mindenható
szereplőitől is elhangzott, hogy bizonyos típusú befektetések igenis
kockázatosak, azokban tönkre lehet menni! Nem önmagában X vagy
Y cég (bár ennek is utána lehet járni és pl. ellenőrizni lehet
folyamatában is a befektetést.)
A szégyen az elv, a szerencselovagok irányában eltolódott
szemlélet, amely megfelelő biztonsági háttér nélkül érvényesült.Ha ezt
a szemléletet bárkinél látjuk, érezzük, hogy egyfajta kiskaput kereső,
legalitásában is manipulált vagy még kétesebb dologról van szó, amit
a legkevésbé a teljesítményarányosság elve irányít. (Csak az utóbbi
egy hónapban járhattuk végig a Földet, megannyi fő okot találva
Oroszországtól Japánig, Ázsiától Dél-Amerikáig a még cifrább elnöki
testrészeket okoló bróker-magyarázatokig terjedően.) Nálunk azt
szokták mondani, hogy aminek ennyi magyarázata van, annak még nincs
vagy egészen más a magyarázata.Nem tagadva a pluricausalitás
lehetőségét, talán ezt mégsem így kellett volna kipróbálni! Még
furcsább a dolog, ha egy város tetszeleg ebben a szerepben; egy olyan
város, aminek nem ez a szemlélet volt korábban a sajátja, amely
városi méretben is tisztességes összeget tartalékolt azokból a
pénzekből, amelyet tőlünk, egyenként szedett be, sokunk egész
működését, adott esetben közhasznúságát megkérdőjelezve. Még furcsább
a dolog, ha utólag folyik az egymásra mutogatás. Minden komolyabb
közéleti hatást kiváltó tiltakozás nélkül együtt tetszettek ezt
csinálni, de a mi koszorúsereink, gyomorfekélyeink, magas vérnyomásunk
és állatorvosi ló-mivoltunk további rovására!
Úgy látszik a törődés módja mégsem csak fiskális szemléletet,
minden áron magasabb haszonra törekvést kíván, bármennyire ezt látjuk
szűkebb és tágabb környezetünkben, bármennyire is mind nagyobb
cipókból leesett kis morzsákat csipegetnek a város polgárai,
nyugdíjasok és nagycsaládosok.. És a következményeket ki fogja
viselni? Kin csapódik le a máris 40%-osnak jósolt nadrágszíj-behúzás?
Befolyásolhatja véleményünket az, hogy megkerül-e a pénz 90 napon
belül? Aki azt mondja, nem, nem az igazat mondja. De közben lezajlik
egy választás, ahol azokat választjuk, akik vagyonunk maradékát fogják
kezelni. Kamattal vagy anélkül.
De milyen szemlélettel? Szöveg
-DI-
|