CyberPress.Sopron

Ha pénzügyi elemzést, ha számonkérést, ha szenzációhajhászást célozna meg ez a néhány szó, már elkésett volna.(Ahogy eleink kifejezőbben mondták, lett légyen.) Egy büszke polgári várost, ami sok mindenre büszke lehetett és jogosan, máris megszégyenített ez az ügy.
A város pénze, amit nem a gondos és történetien polgári gondolkozás jegyében kezeltek, vagy meglesz, vagy nem. Most már kevés múlik rajtunk, akiknek tulajdonképpen a pénzéről van szó. Ez az ügy túlnőtt mindannyiunkon, most már csak rossz juhász módjára, puli, tehát eszköz nélkül terelgetjük a bankó-nyájat, ahelyett, hogy elvekkel előtte jártunk volna példát mutatva.

A magam részéről úgy gondolom, hogy nem azért szégyenültünk meg, mert helytelenül döntött a Képviselőtestület (egy cég vagy másik cég mellett), a Hivatal vagy bármely emberi csoport. Nem is önmagában azért, mert egy cég átvert bennünket. (Hányan remegtünk nevetséges filléreinkért nem is olyan régen, amikor egy-két bank, aminek neve azért másként cseng és mást várhattunk volna tőle, abba a helyzetbe került, hogy vagy igen, vagy nem. Ez benne van abban a pakliban, amit választottunk.)
A szégyen ott van, amilyen csomagot választottunk és ahogyan választottuk. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ugyanolyan feltételekkel lehet nagyobb hasznot húzni egy befektetésből, mint másból. Aki előtt ez nem világos, annak a kezébe a lyukas kétfillérest sem szabad odaaadni.Mára már a TV mindenható szereplőitől is elhangzott, hogy bizonyos típusú befektetések igenis kockázatosak, azokban tönkre lehet menni! Nem önmagában X vagy Y cég (bár ennek is utána lehet járni és pl. ellenőrizni lehet folyamatában is a befektetést.)
A szégyen az elv, a szerencselovagok irányában eltolódott szemlélet, amely megfelelő biztonsági háttér nélkül érvényesült.Ha ezt a szemléletet bárkinél látjuk, érezzük, hogy egyfajta kiskaput kereső, legalitásában is manipulált vagy még kétesebb dologról van szó, amit a legkevésbé a teljesítményarányosság elve irányít. (Csak az utóbbi egy hónapban járhattuk végig a Földet, megannyi fő okot találva Oroszországtól Japánig, Ázsiától Dél-Amerikáig a még cifrább elnöki testrészeket okoló bróker-magyarázatokig terjedően.) Nálunk azt szokták mondani, hogy aminek ennyi magyarázata van, annak még nincs vagy egészen más a magyarázata.Nem tagadva a pluricausalitás lehetőségét, talán ezt mégsem így kellett volna kipróbálni! Még furcsább a dolog, ha egy város tetszeleg ebben a szerepben; egy olyan város, aminek nem ez a szemlélet volt korábban a sajátja, amely városi méretben is tisztességes összeget tartalékolt azokból a pénzekből, amelyet tőlünk, egyenként szedett be, sokunk egész működését, adott esetben közhasznúságát megkérdőjelezve. Még furcsább a dolog, ha utólag folyik az egymásra mutogatás. Minden komolyabb közéleti hatást kiváltó tiltakozás nélkül együtt tetszettek ezt csinálni, de a mi koszorúsereink, gyomorfekélyeink, magas vérnyomásunk és állatorvosi ló-mivoltunk további rovására!

Úgy látszik a törődés módja mégsem csak fiskális szemléletet, minden áron magasabb haszonra törekvést kíván, bármennyire ezt látjuk szűkebb és tágabb környezetünkben, bármennyire is mind nagyobb cipókból leesett kis morzsákat csipegetnek a város polgárai, nyugdíjasok és nagycsaládosok.. És a következményeket ki fogja viselni? Kin csapódik le a máris 40%-osnak jósolt nadrágszíj-behúzás?
Befolyásolhatja véleményünket az, hogy megkerül-e a pénz 90 napon belül? Aki azt mondja, nem, nem az igazat mondja. De közben lezajlik egy választás, ahol azokat választjuk, akik vagyonunk maradékát fogják kezelni. Kamattal vagy anélkül.
De milyen szemlélettel?
Szöveg -DI-