Egy bizonyos határig - vulgárisan, amíg az a bizonyos edény ki nem borul - hangzatos szlogenek és általános megfogalmazások helyettesíthetik a konkrét véleményt. A problémák ott kezdődnek, amikor a konkrétot az általánosban, a pillanatnyit a folyamat egészében kell elhelyezni. Ez utóbbit, mármint az általános és folyamatos meglétét még a kultúrán belül sem vonták kétségbe elfogadható módon.
A mai kor egyik szlogenje a pluralizmus. Szépen és egyszerűen fogalmazva: "Virágozzék minden virág!". Amikor minden folytatódni látszik, amikor semmi nem kezdődik, amikor majdnem mindent szabad. Egy ismerősöm mondta egyszer a demokráciáról: "az értelmeseknek kánaán, a hülyéknek anarchia."

Tisztelt olvasóim!
Itt ülök a Kánaán kellős közepén és ahelyett, hogy kritikát írnék a pluralizmus gén-manipulált virágáról, azon filozofálok, hogy mennyire és mire szabad a fene-nagy szabadság? Hogy az üres múzeumi termeket mi mindennel töltik meg, jórészt gazdasági kényszerből, hogy mindehhez hogyan kajtatnak fel reklámfelületre bukó forrásokat és milyen agylágyító filozófiát gyártanak (a szegényebbek maguk és a gazdagabbak, a kartellbe tömörültek, fizetett tollnokkal), azt nap mint nap látjuk.

Nem így lett, mert a hármas T mindig is létezett, a preferencia soha nem volt önzetlen - ma sem az. Akik némi öngúnnyal Pavlov kutyáján viccelődtünk, az ezerszer ismételt kísérletből nem tanultunk és ma a fogyasztói társadalom reklámjai indítják be vegetatívumunk működését.Tetszik-nem tetszik, a művészet és kultúra kettős hatásrendszere: forma és tartalom igencsak szétválik és ahogyan enyészik a második tag, úgy válik egyre inkább forma és magyarázat kettősévé.

Hogy még tovább bonyolódjék a szociológiai képlet, mindez egy kisvárosban, a Nyugat szomszédságában, erősen meghatározó gazdasági motiváltságban.(Most nem az előnyöket soroltam!) Mint az a bizonyos állatorvosi ló.
Gombhoz a kabát az egyre hidegebb környezetben. Az út szélén állok magam is és - amikor csak bírom - hallgatok.
Lesz-e a királynak új ruhája?