A művészet beköltözött a bánfalvi kolostorba.

Bánfalvi nyárestek

A mûvészetkedvelõ ember több olyan helyet és alkalmat talál, ahol a mûvészetek adta élmények ünneppé varázsolják hétköznapjait. Van egy olyan hely - a karmelita kolostor Sopronbánfalván - ahol  a mûvészi élmények koncentráltan és egyidejûleg hatnak a lélekre és testre.

A Kolostor
A bánfalvi "hegyitemplomhoz" 84 lépcsõfokból álló barokk lépcsõ vezet, mellvédjén szentek kõszobraival. Ötszáz év történelmét hordozza ez a hely.Az idõ a bánfalvi templom és kolostor történetében sok szálat összekuszált. Hogy eredeti funkcióját betölti-e még valaha a kolostor épülete? A templom és kolostor 500 éves történetének tudatában ma merne-e erre valaki határozott választ adni? Aligha. Oklevelek tanúsága szerint 1482 -ben a pálos kolostor alapításának idõpontjában kezdik építeni. 1532-ben a talán még teljesen el sem készült templomot és kolostort már feldúlják a törökök. 1728-ban tûzvész pusztítja. A XVII században cukorgyárnak szánják, majd brennbergi bányatisztek lakása, késõbb a ruszti helyõrség kórháza lesz. Az 1892-es felszentelése után az egykori pálos templom olyan búcsújáró hellyé válik, ahol a nagy Mária-ünnepeken német, magyar és horvát nyelven folyik a szentmise. A két világháború közötti idõszakban a virágzó hitélet az apácák számára a környékbeliek tiszteletét és támogatását biztosítja.1950-ben a karhatalom feloszlatja a rendet, két leponyvázott autó érkezik a kolostor lakóiért...

A mai kolostor épülete már a XVII századbeli átalakításoknak is kevés nyomát õrzi, de azért a falai között elhangzott imák és fohászok  nem tûnhettek nyomtalanul a semmibe. A pálosoké sem, a karmelita nõvéreké sem, az egykori szociális otthon gondozottjaiké sem és a jelenlegi lakóké sem. Õk 1995 telétõl lakják a kolostort. 500 év történelmének az utóbbi 4 év parányi töredékét teszi ki. Méltó-e említésre a kolostor ez utóbbi négy éve a többszáz év viszonylatában? Egy emberélet során nem négy év, de egyetlen egy pillanat is örök érvényû lehet.. A kolostort pedig az évszázadok folyamán emberek lakták.Az évszázadok is pillanatokból tevõdnek össze..
Ha méltó említésre az a négy évi kétkezi munka, amellyel a kolostor jelenlegi lakói a lakhatatlan mindenki más által leírt helyet  újra a felülrõl áradó kegyelem helyévé tették, akkor a kolostor történetében ezt az idõszakot az utókor is megemlíti majd. Fordulópontnak számít, újabb fejezet veszi kezdetét azzal, hogy Kálmán Éva keramikus mûvész és társa a kolostor köztudatbeli képébõl a szánalom, a megbélyegzettség összes fizikai és lelki  torzképét pozitív irányba változtatta. Eszköze ebben a munka és a  mûvészet volt.

A kolostor- tárlat
A mûvészet Isten dicsõitésének legnemesebb formája. A bánfalvi karmelita-kolostorban 1998 június 1-én nyílt  Kálmán Éva szakrális szobrainak állandó kiállítása.

Nyáresti Hangversenyek
 Az igazi mûvészetet abban lehet lemérni, hogy mennyivel vitt közelebb Istenhez, mennyire segített megközelíteni az Abszolútumot - fogalmazza meg az oboamûvész, Benyovszky Imre, a zenész, akinek ötlete és szervezése nyomán indult útjára  a június 25- augusztus 20 közötti hangversenysorozat.

A bor: egy "pazar mûalkotás"
Mint ahogy kialakul a mûvész keze nyomán az agyagból a forma, vagy ahogy az egymás mellé helyezett hangjegyekbõl felcsendül a muzsika, úgy állnak össze a borban a fajtára jellemzõ zamatok: a napsugár, a föld, az élet zamata. A kolostorbeli hangversenyek után az igazi ünnepekhez méltóan a soproni bor régi fényében és pompájában csillan a pohárba. És megint visszatértünk az idõben a pálosokhoz: a pálos rend által több mint kétszáz éve épített hegybe vájt egykori kolostorpince kincsei: a rubin kékfrankos, a "hagymahéj" rosé, a világossárgás, zöldbehajló veltelini, a cuvée a Taschner-Vin mûalkotásai..

Szöveg: Tóth Éva
Fotó: Kálmán József