CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 16., kedd, Csongor napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A művészet beköltözött a bánfalvi kolostorba.

Bánfalvi nyárestek

A mûvészetkedvelõ ember több olyan helyet és alkalmat talál, ahol a mûvészetek adta élmények ünneppé varázsolják hétköznapjait. Van egy olyan hely - a karmelita kolostor Sopronbánfalván - ahol  a mûvészi élmények koncentráltan és egyidejûleg hatnak a lélekre és testre.

A kolostor, mint a - nem emberi mértékkel mért - értékek jelképe hangulatával  a vizuális, auditív úton szerzett élmények befogadására még alkalmasabbá tesz. Az egymással megoszott élmények, különösen, azok, amelyek a lélekre hatnak, hatványozottan végzik nemes munkájukat: ennek igazi ünnephez  méltó aktusa a borkóstoló.

A Kolostor
A bánfalvi "hegyitemplomhoz" 84 lépcsõfokból álló barokk lépcsõ vezet, mellvédjén szentek kõszobraival. Ötszáz év történelmét hordozza ez a hely.Az idõ a bánfalvi templom és kolostor történetében sok szálat összekuszált. Hogy eredeti funkcióját betölti-e még valaha a kolostor épülete? A templom és kolostor 500 éves történetének tudatában ma merne-e erre valaki határozott választ adni? Aligha. Oklevelek tanúsága szerint 1482 -ben a pálos kolostor alapításának idõpontjában kezdik építeni. 1532-ben a talán még teljesen el sem készült templomot és kolostort már feldúlják a törökök. 1728-ban tûzvész pusztítja. A XVII században cukorgyárnak szánják, majd brennbergi bányatisztek lakása, késõbb a ruszti helyõrség kórháza lesz. Az 1892-es felszentelése után az egykori pálos templom olyan búcsújáró hellyé válik, ahol a nagy Mária-ünnepeken német, magyar és horvát nyelven folyik a szentmise. A két világháború közötti idõszakban a virágzó hitélet az apácák számára a környékbeliek tiszteletét és támogatását biztosítja.1950-ben a karhatalom feloszlatja a rendet, két leponyvázott autó érkezik a kolostor lakóiért...

A mai kolostor épülete már a XVII századbeli átalakításoknak is kevés nyomát õrzi, de azért a falai között elhangzott imák és fohászok  nem tûnhettek nyomtalanul a semmibe. A pálosoké sem, a karmelita nõvéreké sem, az egykori szociális otthon gondozottjaiké sem és a jelenlegi lakóké sem. Õk 1995 telétõl lakják a kolostort. 500 év történelmének az utóbbi 4 év parányi töredékét teszi ki. Méltó-e említésre a kolostor ez utóbbi négy éve a többszáz év viszonylatában? Egy emberélet során nem négy év, de egyetlen egy pillanat is örök érvényû lehet.. A kolostort pedig az évszázadok folyamán emberek lakták.Az évszázadok is pillanatokból tevõdnek össze..
Ha méltó említésre az a négy évi kétkezi munka, amellyel a kolostor jelenlegi lakói a lakhatatlan mindenki más által leírt helyet  újra a felülrõl áradó kegyelem helyévé tették, akkor a kolostor történetében ezt az idõszakot az utókor is megemlíti majd. Fordulópontnak számít, újabb fejezet veszi kezdetét azzal, hogy Kálmán Éva keramikus mûvész és társa a kolostor köztudatbeli képébõl a szánalom, a megbélyegzettség összes fizikai és lelki  torzképét pozitív irányba változtatta. Eszköze ebben a munka és a  mûvészet volt.

A kolostor- tárlat
A mûvészet Isten dicsõitésének legnemesebb formája. A bánfalvi karmelita-kolostorban 1998 június 1-én nyílt  Kálmán Éva szakrális szobrainak állandó kiállítása.

A kiállításon az egyszerû használati tárgyakon keresztül a legelvontabb szoborba formált gondolatokig mindent áthat a hit. Az alkotások nem saját magukat kelletik, nem önmagukban gyönyörködnek. Minden egyes tárgy üzenetet hordoz. Anyaguk, az agyag a teremtõ keze munkáját õrzi. Szobrokká a mûvész keze formálja; késszé, igazán használhatóvá a tûz égeti. Akárcsak a Teremtõ  az emberi életeket.
A terrakotta szobrokat és kisplasztikákat nem (elsõsorban és csak) a kolostor hangulata ihlette. Kálmán Éva keramikus szakrális-kiállításának darabjai nem a kolostorba költözéssel vannak szoros ok-okozati összefüggésben. Sokuk a mûvész lelkében évekkel ezelõtt megfogalmazott imádságok, hitvallások, azokból az idõkbõl, amelyekben még senki nem sejtette, hogy eljön az a pillanat, amikor a kolostor (több évszázados)  létezése összekapcsolódik a mûvészével. Ezek azok a pillanatok, amelyekben a laikus a véletlen szerencsés egybeesésérõl beszél, és ez lehet az a pillanat, amikor a szemlélõ esetleg alaposabban utánagondolva ráébred, hogy véletlenek pedig  nincsenek. Kálmán Évának nem kellett különösképpen alkalmazkodni a kolostor szelleméhez. Az a bejárati körlépcsõ, amely az egykori szociális otthon gondozottjait ideérkezésükkor - talán életük utolsó - lakhelyére vezette, ma Jézus keresztútjának agyagba égetett stációival állít nekik emléket. Ez a hely ma maga a bocsánatkérés.  Mûvész és hely egymásra találtak.
A mûvészet beköltözött a bánfalvi kolostorba.

Nyáresti Hangversenyek
 Az igazi mûvészetet abban lehet lemérni, hogy mennyivel vitt közelebb Istenhez, mennyire segített megközelíteni az Abszolútumot - fogalmazza meg az oboamûvész, Benyovszky Imre, a zenész, akinek ötlete és szervezése nyomán indult útjára  a június 25- augusztus 20 közötti hangversenysorozat.

A cél a kolostor régi funkcióját  - ha nem is teljes mértékben, de legalább szellemiségében -  a zenemûvészet eszközével visszaállítani és megõrizni, Bánfalvát, az immár Sopronhoz tartozó - de mégis erõs hagyományokkal rendelkezõ - települést  bekapcsolani a mûvészeti élet vérkeringésébe, e vérkeringésben megmutatkozni és megmérettetni. A Benyovszky Imre vezette Concerto Zenei mûhelynek ebben partnere a Bánfalváért Baráti Kör, amelynek céljai között a bánfalvi hagyományok felelevenítése és ápolása mellett a helyi kulturális élet elevenebbé tétele is szerepel. A hangversenysorozat 9 hangversenyének péntekenként 19 órakor a kolostor kertje (rossz idõ esetén a nagyterem) ad otthont. A mûsor összeállításánál a fõ szempont a sokszínûség: reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus muzsika korhû hangszereken, kórusmûvek, három évszázad oboamuzsikája, klasszikus gitárest, gordonkahangverseny, kamarazene, fuvolaszólók és duók, gitár, lant, ének Monteverditõl a Beatlesig, virtuóz szalonzene a monarchia legszebb éveibõl. A rendezvény a fõ támogató - a Soros Alapítvány - kiírása szerint olyan fiatal  mûvészeknek nyújt koncertlehetõséget, akik ígéretes indulásuk ellenére  még  pályakezdõknek számítanak. A sorozat mûsortervének összeállításánál természetesen figyelembe kellett venni a helyszín adta akusztikus adottságokat. A Nyáresti Hangversenyek megrendezésének ötlete találkozott a bánfalviak és a soproniak igényével. Az embereknek a hétköznapjaik során szükségük van ünnepekre. Az ünnepek megszentelik a hétköznapokat. A hangverseny ilyen ünnep. Az élõ muzsika a pillanat ünnepe, egyszeri és megismételhetetlen remekmû, amely ugyan a hangrezgések megszüntével elhallgat, de a lélekben nyomot hagy. Így juttat közelebb az ünnep igazi értelméhez.

A bor: egy "pazar mûalkotás"
Mint ahogy kialakul a mûvész keze nyomán az agyagból a forma, vagy ahogy az egymás mellé helyezett hangjegyekbõl felcsendül a muzsika, úgy állnak össze a borban a fajtára jellemzõ zamatok: a napsugár, a föld, az élet zamata. A kolostorbeli hangversenyek után az igazi ünnepekhez méltóan a soproni bor régi fényében és pompájában csillan a pohárba. És megint visszatértünk az idõben a pálosokhoz: a pálos rend által több mint kétszáz éve épített hegybe vájt egykori kolostorpince kincsei: a rubin kékfrankos, a "hagymahéj" rosé, a világossárgás, zöldbehajló veltelini, a cuvée a Taschner-Vin mûalkotásai..

Érthetõ Taschner Kurt kötõdése a kolostorhoz és a vidékhez: apáról fiúra szálló örökség az övé, több generációra visszavezethetõ poncichter család sarja. A bor kultúrájáról beszél, a bor és kultúra kapcsolatáról. A VIII-IX . században bajor telepesek által megteremtett szõlõtermesztés és borkészítés kultúrája máig folyamatosnak tartott. Egyrészt a bor számos mûvészt alkotásra ihletett, másrészt a bor maga - Csávossy Györgyöt  idézve - mindenekelõtt pazar mûalkotás. Így illeszkedik bele szervesen az est hangulatába a bor. Nemcsak fokozza a mûélvezetet, hanem íze, színe, zamata harmóniájában maga a mûélvezet.  Az ötszáz éves kolostor falai között összekuszálódott idõfonalakat gombolyít ki a mûvészet. A teremtéssel egyidõs agyag régi imádságokat hordoz. Törékeny, mint az ember hite, embersége. Évszázadokon átívelõ muzsika szólal meg. Így adódik az ötszáz év történetéhez a kolostor-tárlat egy éve, a hangversenysorozat kilenc hétvégéje alkotta idõszak. Valósággal érezni, hogy az idõ anyagszerûvé válik, hol  kitágul, hol összesûrûsödik: a honfoglaláskori magyarok  idejében még a bor szónak egy másik jelentése is ismert volt: az amely az  átmeneti változó színt, a folyton változó, élõ anyagot jelentette. Ennek az örök változásnak és mozgásnak vagyunk mi is szerves részei - és az igazi nemes borhoz hasonlóan nekünk is az idõ múltával nemesednünk  kellene. A templom és kolostor azon  üzenete legyen ebben segítségül, amely az 1894-ben padlóba illesztett kõtáblán található: "In mundo spes nulla bonis est nulla salutis,/ Sola salus servire deo sunt cetera fraudes." Magyarul: A világ a jóknak semmi reményt sem nyújt a boldogságra,/ Egyedüli boldogság Istennek szolgálni, minden egyéb csalárdság.

Szöveg: Tóth Éva
Fotó: Kálmán József
 



1999. jĂşlius 06., kedd 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület