|
KultúrVáros |
|
A múltat végképp eltörölni, zászlóhad indulj velünk!
A múltat végképp eltörölni, zászlóhad
indulj velünk!
Kicsit szomorkás...
Már hosszú napok óta számítgatom az időt, találgatok, hogy én
sietek-e vagy az intézmények az időszámításban. Nem tudom eldönteni,
hogy még augusztus 20-ról maradtak fenn a zászlók, vagy október 6-ra,
november 7-re, mire fel tesszük fel őket. Az országimázs központ
impotenciája miatt lemaradtunk egy szlogenről, ami megmenthetne
minket. Pedig nagy szükség lenne rá! (Csak az impotenciáról jut
eszembe, hogy még a helyzetben megnyilvánuló impotenciához is
legalább
egy csinos nő vagy pajzán gondolat hiánya szükségeltetik. Az
pedig,hogy az impotencia vonatkozhat csak a megtermékenyítésre, annak
sok szomorú házaspár a megmondhatója. A mi kiárusított országunk
legfeljebb a sarki....-hoz hasonlítható, vagy a mesebeli vasorrúhoz.
Hát ettől nem fog felállni... az ország népe.)
Ma végre felvilágosítottak arról, hogy micsoda zászlógyártó
rendelet lépett életbe. (Jellemző szellemi spontán jóindulatomra,hogy
egyből azon kezdtem el gondolkozni, hogy a varroda, a szövöde vagy az
áruda vezetője rokona-e a rendeletet hozónak, mert az én szegényes
képzeletem bizony nem változott.) Talán, ha a külföldiek megtudják,
hogy
a közösen használható helyiségek kaki-mami nélkül ezekben az
épületekben találhatók, akkor közvetlenül "mérhető" lesz a haszon.
Amikor kiléptem annak az intézménynek a kapuja alól, ahol tudom,
hogy egy alkalmazott krumplitermését élték fel a gondozottak ingyen
és
bérmentve, mert arra már pénz nem jutott, és áthaladtam a lógó
trikolor alatt, leírhatatlan gondolataim támadtak. Arra is gondoltam,
hogy a spanyolok legalább azt tudják, hogy a bika nyugton marad, ha
nem lengetnek az orra előtt semmit, ha békén hagyják. Aztán arra is,
hogy néhány virtuóz zászlóforgató zászlóanya mennyiben javít a
krumplihelyzeten.
Aztán megjelent New York és az ötödik utca zászlódíszben és
confetti-esőben, és itt nem láttam sem confettit, sem a nemzeti
italunkat. Mit mondanék, mondjuk, ha látnék egy confettit dobáló
embert és megkérdezve tőle, hogy mit ünnepel, valami ilyent
válaszolna: "Azt, hogy ma ment feljebb a benzin ára, hogy 30%-kal a
marhahúsé és 15%-kal a tejtermékeké, a fizetésem ugyanannyi, ezért
kevesebb reálértékben." Lehet, hogy mentőt hívnék. Azokat az
embereket, akiknek a kabátjuk alatt nincs semmi, de azt mutogatják,
összeszedik. Egy országra ez már egy fokon felül nem érvényes? De
üres
volt az utca, és azon filóztam, most kinek kellene a mentő?
- DI -
2000. szeptember 20., szerda 00:00
|
|
|
