Rovat: KultúrVáros
2000. szeptember 20., szerda 00:00
|
A múltat végképp eltörölni, zászlóhad indulj velünk! Kicsit szomorkás...
Már hosszú napok óta számítgatom az időt, találgatok, hogy én sietek-e vagy az intézmények az időszámításban. Nem tudom eldönteni, hogy még augusztus 20-ról maradtak fenn a zászlók, vagy október 6-ra, november 7-re, mire fel tesszük fel őket. Az országimázs központ impotenciája miatt lemaradtunk egy szlogenről, ami megmenthetne minket. Pedig nagy szükség lenne rá! (Csak az impotenciáról jut eszembe, hogy még a helyzetben megnyilvánuló impotenciához is legalább egy csinos nő vagy pajzán gondolat hiánya szükségeltetik. Az pedig,hogy az impotencia vonatkozhat csak a megtermékenyítésre, annak sok szomorú házaspár a megmondhatója. A mi kiárusított országunk legfeljebb a sarki....-hoz hasonlítható, vagy a mesebeli vasorrúhoz. Hát ettől nem fog felállni... az ország népe.) Ma végre felvilágosítottak arról, hogy micsoda zászlógyártó rendelet lépett életbe. (Jellemző szellemi spontán jóindulatomra,hogy egyből azon kezdtem el gondolkozni, hogy a varroda, a szövöde vagy az áruda vezetője rokona-e a rendeletet hozónak, mert az én szegényes képzeletem bizony nem változott.) Talán, ha a külföldiek megtudják, hogy a közösen használható helyiségek kaki-mami nélkül ezekben az épületekben találhatók, akkor közvetlenül "mérhető" lesz a haszon. Amikor kiléptem annak az intézménynek a kapuja alól, ahol tudom, hogy egy alkalmazott krumplitermését élték fel a gondozottak ingyen és bérmentve, mert arra már pénz nem jutott, és áthaladtam a lógó trikolor alatt, leírhatatlan gondolataim támadtak. Arra is gondoltam, hogy a spanyolok legalább azt tudják, hogy a bika nyugton marad, ha nem lengetnek az orra előtt semmit, ha békén hagyják. Aztán arra is, hogy néhány virtuóz zászlóforgató zászlóanya mennyiben javít a krumplihelyzeten. Aztán megjelent New York és az ötödik utca zászlódíszben és confetti-esőben, és itt nem láttam sem confettit, sem a nemzeti italunkat. Mit mondanék, mondjuk, ha látnék egy confettit dobáló embert és megkérdezve tőle, hogy mit ünnepel, valami ilyent válaszolna: "Azt, hogy ma ment feljebb a benzin ára, hogy 30%-kal a marhahúsé és 15%-kal a tejtermékeké, a fizetésem ugyanannyi, ezért kevesebb reálértékben." Lehet, hogy mentőt hívnék. Azokat az embereket, akiknek a kabátjuk alatt nincs semmi, de azt mutogatják, összeszedik. Egy országra ez már egy fokon felül nem érvényes? De üres volt az utca, és azon filóztam, most kinek kellene a mentő? |