|
KultúrVáros |
|
Színnel vagy szín nélkül
Színnel vagy szín nélkül
A szép öregség apró titka
Nem én vagyok hivatott eldönteni a kérdést, amit felvetek,
csupán megfontolásra ajánlom.
Ha elgondolom, hogy műemlékvédelem tudományos formában milyen
rövid ideje létezik, mindig újra és újra csodálom Stornóék működését,
akik bizonyos szempontból elsőként nyúltak, mertek hozzányúlni
templomainkhoz, hogy az eredeti állapotot visszaállítsák. Mondják,
hogy hibáztak. De mennyi mindent megőriztek, helyreállítottak, és még
annak a lehetőségét sem tüntették el, hogy ma hozzáférhessenek a
szakemberek az eredetihez! Rajzoltak, megőriztek és konzerváltak.
Adott minden.
Mindehhez képest, ha elgondolom, hogy milyen állapotban vannak
templomaink, hálásnak kell lennem a mesternek, aki ilyen csodás
állapotban hagyta őket ránk. Ha csak arra gondolok, hogy a Kecske
Templom nem tud húszmilliót elkölteni azért, mert valaki húzza időben
a helyreállítást, akkor felforr bennem a hűtővíz.
A Szent György Templom stukkóinak helyreállítása és szörnyűséges
oldalkápolna-tetőképeinek megfestése jóval később, már a "tudományos
igényű mentés" jegyében történt. A pénznélküliség azonban újra és
újra
málló falú kápolnákat, duplán drótozott üres ablakokat, hiányzó
tetőgerendákat eredményezett.
Az utolsó hátsó oldalkápolna helyreállítása, mely tudományos
igénnyel, vizsgamunkaként készül(t), döbbenetként hatott rám a
színeivel. Voltam olyan merész és megkérdeztem egyik délelőtt az ott
dolgozó restaurátortól, hogy ez valóban ilyen volt? A határozott
válasz az igen. Azt kétlem ugyan, hogy amikor épült a templom, néhány
négyzetméter felületet egyenletesen nem tudtak volna lefesteni, de
nem
nagyon tudok megbarátkozni a színekkel sem.
Hozzászokott a szemem a szép fehérre festett (és mennyire
újrafestésre szoruló!) stukkóra és természetes kő-színben hagyott
ívekre, a natúr vagy festett, egyenletesen kopott szobrokra, melyek
számomra jobban idézik a kort, mint a túlságosan színes belső világ.
(Nem a barokkosított belső részekről van szó, ahol a fény, a pompa, a
ragyogás külsődlegessége a korszellem is volt egyben.)
Ha elgondolom, hogy egyszer lesz arra elegendő (és elkölthető)
pénz, hogy a Bencés Templom belsejének nagy része barnásvörösen
tündököljön, nem is tudom, mit gondoljak. Ha a Szent György
Templomban
vörösek, zöldek és aranyok pompáznak, eltűntetik azt a világot, mely
paradox módon kopottságában volt szebb, visszafogottabb.
Az egyik kirakatban láttam egyszer egy színésznő kinagyított
arcképét. Emberi volt és kb. azt a kort tükrözte, melyet folyamatosan
visel méltósággal, szépségének sajátos változásával együtt.
Élő bizonyítéka számomra ez annak, hogy minden, ami öregszik, a
gondozottságban sem harsány, és így szép.
Vajon nem érvényes ez épületeinkre műemlékeinkre? Azokat is
kímélni kell, mint egy kor felett a túlzott, a nevetségessé tevő
sminktől az arcot.
Ezzel együtt pedig talán bennünket is a hirtelen és túlzott
változástól, nehogy üres, és mégis ragyogó színekben feltűnő
templomaink egy tartalmatlan díszlet harsányságában hassanak.
- DI -
2000. oktĂłber 25., szerda 00:00
|
|
|
