|
Színnel vagy szín nélkül A szép öregség apró titka
A szép öregség apró titka Nem én vagyok hivatott eldönteni a kérdést, amit felvetek, csupán megfontolásra ajánlom. Ha elgondolom, hogy műemlékvédelem tudományos formában milyen rövid ideje létezik, mindig újra és újra csodálom Stornóék működését, akik bizonyos szempontból elsőként nyúltak, mertek hozzányúlni templomainkhoz, hogy az eredeti állapotot visszaállítsák. Mondják, hogy hibáztak. De mennyi mindent megőriztek, helyreállítottak, és még annak a lehetőségét sem tüntették el, hogy ma hozzáférhessenek a szakemberek az eredetihez! Rajzoltak, megőriztek és konzerváltak. Adott minden. Mindehhez képest, ha elgondolom, hogy milyen állapotban vannak templomaink, hálásnak kell lennem a mesternek, aki ilyen csodás állapotban hagyta őket ránk. Ha csak arra gondolok, hogy a Kecske Templom nem tud húszmilliót elkölteni azért, mert valaki húzza időben a helyreállítást, akkor felforr bennem a hűtővíz.  A Szent György Templom stukkóinak helyreállítása és szörnyűséges oldalkápolna-tetőképeinek megfestése jóval később, már a "tudományos igényű mentés" jegyében történt. A pénznélküliség azonban újra és újra málló falú kápolnákat, duplán drótozott üres ablakokat, hiányzó tetőgerendákat eredményezett. Az utolsó hátsó oldalkápolna helyreállítása, mely tudományos igénnyel, vizsgamunkaként készül(t), döbbenetként hatott rám a színeivel. Voltam olyan merész és megkérdeztem egyik délelőtt az ott dolgozó restaurátortól, hogy ez valóban ilyen volt? A határozott válasz az igen. Azt kétlem ugyan, hogy amikor épült a templom, néhány négyzetméter felületet egyenletesen nem tudtak volna lefesteni, de nem nagyon tudok megbarátkozni a színekkel sem. Hozzászokott a szemem a szép fehérre festett (és mennyire újrafestésre szoruló!) stukkóra és természetes kő-színben hagyott ívekre, a natúr vagy festett, egyenletesen kopott szobrokra, melyek számomra jobban idézik a kort, mint a túlságosan színes belső világ. (Nem a barokkosított belső részekről van szó, ahol a fény, a pompa, a ragyogás külsődlegessége a korszellem is volt egyben.) Ha elgondolom, hogy egyszer lesz arra elegendő (és elkölthető) pénz, hogy a Bencés Templom belsejének nagy része barnásvörösen tündököljön, nem is tudom, mit gondoljak. Ha a Szent György Templomban vörösek, zöldek és aranyok pompáznak, eltűntetik azt a világot, mely paradox módon kopottságában volt szebb, visszafogottabb. Az egyik kirakatban láttam egyszer egy színésznő kinagyított arcképét. Emberi volt és kb. azt a kort tükrözte, melyet folyamatosan visel méltósággal, szépségének sajátos változásával együtt. Élő bizonyítéka számomra ez annak, hogy minden, ami öregszik, a gondozottságban sem harsány, és így szép. Vajon nem érvényes ez épületeinkre műemlékeinkre? Azokat is kímélni kell, mint egy kor felett a túlzott, a nevetségessé tevő sminktől az arcot. Ezzel együtt pedig talán bennünket is a hirtelen és túlzott változástól, nehogy üres, és mégis ragyogó színekben feltűnő templomaink egy tartalmatlan díszlet harsányságában hassanak. - DI - |