CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

csak úgy, eszembe jutott...

csak úgy, eszembe jutott...
Néha töltekezni kell
Zenei melléklettel

Grafika: D. Hoffer E.


Senki ne higgye el egy pillanatig sem, hogy a kultúra megáll egy múzeum bezárt ajtajánál, még ha azt új kiállítás címmel hirdetik is. Az évnek egy különleges szakasza ez, amikor - ha időnk engedi - sok mindent pótolhatunk. A karácsonyi ajándék-könyvek ilyenkor jönnek jól! Behúzódunk egy meleg kuckóba (esetleg korábban bújunk az ágyba, ha drágálljuk a fűtést) és felütjük azon kincseinket, melyekre máskor úgysem lenne elég időnk.

Magam már "kivégeztem" Lengyel László-Várszegi Asztrik "Beszélgetőkönyvecskéjét", és Jelenits István "Kinyilatkoztatás és emberi szó" című tanulmánykötetével is lassan végzek. A gyorsan sötétkékbe hajló délutánok repülnek, és nincs nosztalgiám a zajos megmozdulások után. Én másoknak ajánlgatom saját forrásaimat, és ők is megajándékoznak egy-egy könyv, egy-egy cikk címével. Értékcsere a jóakarat verbális piacán.

Helyrebillen bennem az idő - a Hamlet-i felkiáltás mikor aktuálisabb, mint most, amikor minden fordulást megelőlegező eufória az ellenkezőjébe látszik fordulni: járvány és belvíz, félelem és reggeli depresszió, emelkedő terhek és baljós jövendölések keresztezik nap mint nap az eltakarítatlan havas utakat. Vége a szilveszteri turizmusnak, az utolsó szendvics-maradékok is elfogynak a hűtőszekrényből. Ismét lázas a gyerek, köhög a család, a központok újabb és újabb kényszert éreznek, hogy ismét egy újabb jelentéssel próbálják megvalósítani a totális ellenőrzés délibábját. Névjegy-hegyeket dobok a tűzbe: tulajdonosaik már rég nincsenek a pályán. Az egy hete még dörgedelmes levél aláírója rég máshol van - itt már nincs rá szükség. (Ott sincs, ahol most van - érdekes, "főnöki és dörgedelmes" beosztásban ismét, de azok ezt még nem tudják. Mi igen.)

A hallgatásban, a continuitásban (nem a hülyeség, hanem a hűség megnyilvánulása!) tisztázódnak igazán a dolgok - ezt még nem fedezték fel a politikusok. Vagy igen, de nem ez az érdekük? Mindenesetre a hallgatás helyett a magyarázatokra alapoznak. Ez néha feldühít. Amikor azt próbálják megmagyarázni, hogy a város jó gazdasági helyzete teszi szükségessé az új terheket és nem a vagyonvesztés. Amikor miniszterem személyes levélben szeretne meggyőzni a valóságról, miközben egyetlen konkrétumot nem mond, de annál többet lő bele az általánosság sötétjébe. Kicsit bánt a dolog. Ennyire gyengeelméjűnek nézek ki, hogy ezt mind elhiszem? Vagy cinkos játékra hív szövetségesként az ellen, aki tényleg elhiszi a nyomor szélén mindazt, amit hall, két gyomorkorgás és egy agyhártyagyulladás között?

Maradnak hát az otthon töltött értékes órák, a csend és a szavak. Könyvből, olvasva, vagy belülről, ki nem mondva, de a lassan érő időben megfogalmazva. Ilyenkor épül az az értékrend, melyet - remélem - a mozgalmas idők ezernyi cselekvési kényszere sem fordít fejre.

A "holt-szezon" sokakat a kétségbeesésig menő cselekvési kényszerre sarkall. Ilyenkor egy fajta szemellenzős vaksággal rohanunk minden képzelt akadályon át, mígnem igazi falhoz nem érünk...
Pedig értékteremtésre és nem értékek kétségbevonására születtünk.

- DI -



2000. január 06., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület