m z mb
m z mb
r sz J n s k ll t s
Mielőtt bárki a magyar nyelv ismeretének teljes hiányával
illetné a szerzőt, leírom helyesen a két címet: Íme az ember Orosz
János kiállítása (a Pannónia Med Hotelben). Így teljes, így
információ-hordozó. Remélem egyetértünk.
A címbeli megbotránkoztatással csak azt szerettem volna elérni,
hogy ha esztétikailag nem is kifogásolható módon jelenítek meg egy
gondolatot, csonkítva ugyanaz kevesebbet, sőt az ellenkezőjét is
mondhatja, érheti el.
A cím-adás dilemmáját szeretném megosztani a kiállítás volt és
jövendő látogatóival csakúgy, mint azokkal, akik csak a WEB-en
ismerkednek Orosz János műveivel, melyek egységes, élénk szín-és
gondolatvilágúak, dekoratívak és szuggesszívek, világosan kifejezik
azt a csonkított tartalmat, ami a címből megmaradt.
Igen, csonkított tartalmat, mert amikor egy híressé vált tartalmat
kölcsönzök - még, ha nem is az eredeti nyelven - : "ECCE HOMO!" (Íme,
az ember!), akkor azon is el kell gondolkodnom, merem-e a teljes
interpretációt vállalni és ennek hangot adok a megnevezésben, vagy
hangsúlyozottan egy csonka értelmezést ragadok ki a teljességből. Ez
utóbbi esetben viszont utalnom kell arra a szempontra, amivel
csonkítom az eredetit, a híressé válót.
"Homo factus est" (emberré lett), a kerestény(tyén) hitvallásnak
ez a rész egy mondat-vége. Azért szokták egyben mondani, mert csak úgy
teljes. A valamiképpen "visszafelé", retrospektíven megfogalmazott
szenvedéstörténetek "ecce homo"-jában soha nem csak az ember
nyomorúsága fogalmazódik meg, hanem az ember legáltalánosabb
reménysége is. Azzal szemben, amit csinál az ember és amit
csinálhatnak belőle, azt hirdeti, ami az ember igazi lehetősége annak
követésében, Akire Poncius Pilátus mutatott, amikor ezeket a szavakat
használta. Minden olyan megnyilatkozás, ami ezt
tartalmában-lehetőségében szűkíti, valamit nyíltan vagy burkoltan
elvesz az embertől, jelen esetben a kiállítás látogatójától.
- DI -
1999. oktĂłber 09., szombat 00:00
|