|
m z mb r sz J n s k ll t s
Mielőtt bárki a magyar nyelv ismeretének teljes hiányával illetné a szerzőt, leírom helyesen a két címet: Íme az ember Orosz János kiállítása (a Pannónia Med Hotelben). Így teljes, így információ-hordozó. Remélem egyetértünk.  A címbeli megbotránkoztatással csak azt szerettem volna elérni, hogy ha esztétikailag nem is kifogásolható módon jelenítek meg egy gondolatot, csonkítva ugyanaz kevesebbet, sőt az ellenkezőjét is mondhatja, érheti el. A cím-adás dilemmáját szeretném megosztani a kiállítás volt és jövendő látogatóival csakúgy, mint azokkal, akik csak a WEB-en ismerkednek Orosz János műveivel, melyek egységes, élénk szín-és gondolatvilágúak, dekoratívak és szuggesszívek, világosan kifejezik azt a csonkított tartalmat, ami a címből megmaradt.  Igen, csonkított tartalmat, mert amikor egy híressé vált tartalmat kölcsönzök - még, ha nem is az eredeti nyelven - : "ECCE HOMO!" (Íme, az ember!), akkor azon is el kell gondolkodnom, merem-e a teljes interpretációt vállalni és ennek hangot adok a megnevezésben, vagy hangsúlyozottan egy csonka értelmezést ragadok ki a teljességből. Ez utóbbi esetben viszont utalnom kell arra a szempontra, amivel csonkítom az eredetit, a híressé válót.  "Homo factus est" (emberré lett), a kerestény(tyén) hitvallásnak ez a rész egy mondat-vége. Azért szokták egyben mondani, mert csak úgy teljes. A valamiképpen "visszafelé", retrospektíven megfogalmazott szenvedéstörténetek "ecce homo"-jában soha nem csak az ember nyomorúsága fogalmazódik meg, hanem az ember legáltalánosabb reménysége is. Azzal szemben, amit csinál az ember és amit csinálhatnak belőle, azt hirdeti, ami az ember igazi lehetősége annak követésében, Akire Poncius Pilátus mutatott, amikor ezeket a szavakat használta. Minden olyan megnyilatkozás, ami ezt tartalmában-lehetőségében szűkíti, valamit nyíltan vagy burkoltan elvesz az embertől, jelen esetben a kiállítás látogatójától. |