|
A vádként megfogalmazott tény
A pillanatok összessége az élet
egésze
Kondrak Károly
szobrász és festőművész kiállítása az Erdélyi Házban
Kondrak Károly a soproni Erdélyi Házban elsősorban jelentős
koloristaként
mutatkozik be.
Tájképei a tájélmények emlékét hordozzák, ezek mind természet
ihlette
képek, amelyekből viszont a természet szabadságának könnyedsége
többnyire
hiányzik.
A vigasztalanná tett tájak felszabadultságot nem hordoznak, mint
ahogyan
feloldódásra sem biztatnak.
A fénytelennek ugyan nem mondható képfelületek, ám többnyire mégis
sötét hátérrel, sötét ponyvaként mindenre ráboruló éggel sajátságos
hangulatot
közvetítenek.
A kiállítás címadó képén (A hivők elmentek, a templom még
megmaradt) mesterséges
fény irányításával a sötét alapon a templomépület világos alakja
monumentálisnak
és valószínűtlenül élettelennek látszik. A nem természetes (már-már
nem
is földi?) fényben mementóként többszörösen funkcióvesztetten,
idegenszerűen,
mi több, számonkérően világít. A szürrealisztikusan idegen tájak
pedig - gazdagon alkalmazott, telített színviláguk ellenére - ez
előbbinél még
idegenebbül hatnak. A vádként megfogalmazott tény az életérzés
visszafordíthatatlanságával
és megváltoztathatatlanságával vonul végig Kondrak képein.
Kondrak Károly színekben elbeszélő, közvetítő művészete a színekben
rejlő rendkívüli kifejező erőre épít, tudatosan és elszántan.
Klasszikus tájszerkesztést alkalmaz, úgy hogy, az érzelmek
túláradását
meggátló hűvös színek használatával nem enyhíti az érzelmi
telítettséget,
hanem a belső feszültséget fokozza. Különös ellentmondás a színek,
formák
ellentmondása. A térmértani formák szétesettsége a káoszon még innen,
de
a lineáris perspektivizmus stabilitásán érzékelhetően túl,
anakronisztikusnak
tűnő keretbe-szerkesztés mintegy lencseként torzítja és fókuszálja a
teret.
Amint stilizált formái nagyvonalúan összegeznek, függetlenítik
magukat
a természeti látvány korlátot szabó hatásaitól, inkább csak a belső
küzdelem
kifejezőerejét kölcsönzik a tájból. A nem létező táj, a világítási
perspektíva
merev rendszerétől függetlenített enyhén szürrealista térfogalmazás, a
forma és a szín tudatos megkomponáltsága révén töltheti be
funkcióját.
A használt színek belső feszültsége érvényesül, és mert
elszigetelt színérzetek
egyébként sem léteznek, ennek nagy mestereként Kondrak Károly a
színekbe
átültetett életérzésekkel szembesíti azt, aki mindezt hajlandó ővele -
vagy akár nélküle - végig(újra)élni. Mert a művész a szemlélőnek
meghagyja
- képes megadni - a választás lehetőségét: a képeket lehet
tartalmukkal
azonosulva, vagy csak színviláguk összhatását befogadva szemlélni.
S hogy a szobrász-festőművész Kondrak Károly nem azért fordult a
festészethez,
mintha a szobrászatban sikertelen lett volna, ezt bemutatott
szobrászati
alkotásainak letisztult formája bizonyítja.
Alkotásaiban a forma feltárja az anyag sajátosságát,
legjellemzőbb
tulajdonságait.
Absztrakt alkotásai szépen megmunkáltak, nem talált alakok -
tudatosan
megformáltak.
Kondrak Károly kiállítása szeptember 9-ig látható a Fövényverem
utcai
Erdélyi Házban.
té
2000. augusztus 30., szerda 00:00
|
