A város egy pontján több fotóbolt is van egymás mellett. Albumot szerettem volna vásárolni. Már több, mint száz használható képem gyűlt össze, erőt vett rajtam valamiféle vírusos pedantéria... Mint tapasztalt kapitalista vevő mindkettőbe benéztem, mielőtt vásároltam volna: egymás mellett is lehet egészen más az ár. Itt nem volt különbség, sőt mindkettőben az a furcsa helyzet állt elő, hogy minél több képet szerettem volna elhelyezni az albumokban, annál magasabb volt a fajlagos (egy képre eső) költség.

Az első boltban meg is jegyeztem az egyik eladónak, hogy milyen érdekes is ez! Hogy amennyire nő a képek száma annál nagyobb mértékben növekszik az albumé. A hölgy rám nézett (szombat délelőtt, a kedves vásárló tréningruhában, mondhatnám "mackóban"), és mély megértéssel állapotom iránt magyarázta: "Tetszik tudni, ha több fotót akar belerakni, akkor nagyobb album kell, az meg persze, hogy drágább, mert nagyobb!"

(Na, ennyivel jobb volt a múlt heti Esterházy közvéleménykutatás - mi új könyvének, a Harmonia caelestis-nek magyar címe? Ott nem volt visszalövés. Igaz, ott a fehér nadrág, a hallgató a nyakban, meg a közeli injekciók is "biztosítottak" valamiféle védelmet.)

"Kedves kisasszony! Én nem az album abszolút és relatív áráról, hanem az egy kép elhelyezésének fajlagos költségéről beszéltem!"
Látszott, ahogyan végigfut a kedves eladó hátán a hideg. Egyrészt megfordult benne a gondolat, hogy a mentő szirénázva, forgalommal szemben is minimum öt perc, míg ideér. Másrészt felrémlett benne a matekóra hallgatag, jeges légköre, leírhatatlan utálata, a soha meg nem értett képletek sokasága.
Vannak ziccerek, amiket nem lehet nem kihasználni. A ping-pongban, teniszben, röplabdában ilyen a feladott labda, amit meg KELL ölni. Amolyan kegyelemdöfés, a spanyol az igazság pillanatáról beszél a bikaviadalon. A matador kezében a tőr utolsó, mindent eldöntő útjára indul. Néma csend mindenütt, ketten állnak szemben, mint az ember és bika, akarom mondani, a vevő és eladó.
Mielőtt kiléptem volna a boltból, a tőlem telhető legnagyobb gondossággal jegyeztem meg: "Tetszik tudni, kisasszony, ha az album árát el tetszik osztani a bele kerülhető képek számával, és ezt össze tetszik hasonlítani..." Nem, ez már sok(k) volt. A hölgy kataton merevségben nézte a kinyíló ajtót és a rajta távozó mackóruhás illetőt, aki nyilván csak rossz álom vagy egy zárt intézet ideiglenes szabadultja lehet. Matek tanár nem, ilyen öregen ebbe már régen belefáradt volna...
A második boltban vásároltam. Itt már nem jegyeztem meg semmit. Csak fizettem. Ugyanúgy, ugyanannyit, és nem angró...
- DI -