|
En gros (angró), fajlagos és egyebek Kereskedelmi bikaviadal
Kereskedelmi bikaviadal Ma már nem nagy ügy, ha valaki nagyban, nagy tételben vásárol. Megvan a lehetőség, létezik nagy- és kiskereskedelem, van árrés (ekkora és akkora, többnyire kiegyenlítve, de felfedezhető módon). Amikor én még diák voltam, és apósom cukrászdájában segítettem, ha bevásárolni mentünk, a (régimódi) fűszeres megkérdezte egy bizonyos mennyiség felett: angró? A választól függően kaptuk a cukrot kilós vagy zsákos kiszerelésben, ennek megfelelően valami kedvezmény talán volt is - bár ebben már nem vagyok olyan biztos. Nem kellett ugye a sok zacskó, csomagolás: bele azt a 25-50 kilót és zutty, már mehetett is tovább. Ma már sokan használják, most már semmi különös nincs a dologban. Az ember tovább fűzi a gondolatot és arra gondol, hogy az elv valamiképpen érvényesülhet más formában is. A város egy pontján több fotóbolt is van egymás mellett.
Albumot szerettem volna vásárolni. Már több, mint száz
használható képem gyűlt össze, erőt vett rajtam valamiféle vírusos
pedantéria... Mint tapasztalt kapitalista vevő mindkettőbe benéztem,
mielőtt vásároltam volna: egymás mellett is lehet egészen más az ár.
Itt nem volt különbség, sőt mindkettőben az a furcsa helyzet állt elő,
hogy minél több képet szerettem volna elhelyezni az albumokban, annál
magasabb volt a fajlagos (egy képre eső) költség.
(Na, ennyivel jobb volt a múlt heti Esterházy közvéleménykutatás - mi új könyvének, a Harmonia caelestis-nek magyar címe? Ott nem volt visszalövés. Igaz, ott a fehér nadrág, a hallgató a nyakban, meg a közeli injekciók is "biztosítottak" valamiféle védelmet.) "Kedves kisasszony! Én nem az album abszolút és relatív áráról,
hanem az egy kép elhelyezésének fajlagos költségéről beszéltem!"
|
