Mit kell még bebetonoznunk?

Már csak a kíváncsi szemlélő belső indíttatása, az összehasonlítás lehetősége is arra vezetett, hogy Nyugat-Dunántúl műemlékei után járva, szemem az erdők állapotán tartsam. Vajon más-e a helyzet arrafelé?
Hogyan is fogalmazzak? Ne kerülgessük a dolgot: ugyanolyan.
Lombos erdők és a néhány fenyő alján szemét és törmelék. Korhadó, száraz fák, ahol az élőt az aszály, a holtat pedig az emberi felelőtlenség sújtja. Megoldásként láttam lebetonozott cölöpöket, rengeteg tiltó táblát, elkeskenyített kikerülési lehetőségeket a gépkocsik számára, mert ezek valószínűleg egyben a teherkocsik ideális szemétleborító helyeivé váltak. Így elkerülhető a hulladék, nem kívánatos anyag egy részének lerakása - a cölöpök lerombolása mégiscsak több támpontot ad egy vizsgálat számára - csak éppen két autó találkozása vált életveszéllyé.
Láttam irtásokat, gondozatlan aljnövényzetet és kevés utánpótlást. Évszázados fákat évezredes építmények mellett, rég fel nem újított padokat, asztalokat, elvétve egy-egy megtelt szeméttárolót.
Sok kerékpáros és gyalogos túrázót az alig gondozott erdei aszfaltutakon.
Ami még rosszabb: gondozatlan és kaszálatlan réteket. Több, mint ezer km-t autózva egyetlen útmenti gazt nyíró gépet és kettő, 10-20 tehénből álló, legelésző csordát.
Amit védenünk kell önmagunktól, azt bebetonozzuk, amit nem védünk, az gondozatlan burjánzik.
Mennyiségileg tehát jól állunk ahhoz, hogy erdő-telepítettségben Európa részének tekinthessük törvényileg magunk. Hogy ehhez megvan-e a belső tartalom, mely külső rendezettség formájában a sajátunknak is tekintett közös védelmét tükrözi, az előttem még kétséges.
- DI -