|
Mit kell még bebetonoznunk?
Az erdő-ország egy másik szelete
Mit kell még
bebetonoznunk?
Az erdő-ország egy másik
szelete
Már csak a kíváncsi szemlélő belső indíttatása, az
összehasonlítás lehetősége is arra vezetett, hogy Nyugat-Dunántúl
műemlékei után járva, szemem az erdők állapotán tartsam. Vajon más-e
a
helyzet arrafelé?
Hogyan is fogalmazzak? Ne kerülgessük a dolgot: ugyanolyan.
Lombos erdők és a néhány fenyő alján szemét és törmelék. Korhadó,
száraz fák, ahol az élőt az aszály, a holtat pedig az emberi
felelőtlenség sújtja. Megoldásként láttam lebetonozott cölöpöket,
rengeteg tiltó táblát, elkeskenyített kikerülési lehetőségeket a
gépkocsik számára, mert ezek valószínűleg egyben a teherkocsik
ideális
szemétleborító helyeivé váltak. Így elkerülhető a hulladék, nem
kívánatos anyag egy részének lerakása - a cölöpök lerombolása
mégiscsak több támpontot ad egy vizsgálat számára - csak éppen két
autó találkozása vált életveszéllyé.
Láttam irtásokat, gondozatlan aljnövényzetet és kevés
utánpótlást.
Évszázados fákat évezredes építmények mellett, rég fel nem újított
padokat, asztalokat, elvétve egy-egy megtelt szeméttárolót.
Sok kerékpáros és gyalogos túrázót az alig gondozott erdei
aszfaltutakon.
Ami még rosszabb: gondozatlan és kaszálatlan réteket. Több, mint
ezer km-t autózva egyetlen útmenti gazt nyíró gépet és kettő, 10-20
tehénből álló, legelésző csordát.
Amit védenünk kell önmagunktól, azt bebetonozzuk, amit nem
védünk,
az gondozatlan burjánzik.
Mennyiségileg tehát jól állunk ahhoz, hogy erdő-telepítettségben
Európa részének tekinthessük törvényileg magunk. Hogy ehhez megvan-e
a
belső tartalom, mely külső rendezettség formájában a sajátunknak is
tekintett közös védelmét tükrözi, az előttem még kétséges.
- DI -
|