KultúrVáros |
Zarándoklat a "balatoni cédrushoz"
Zarándoklat a "balatoni
cédrushoz"
Egry József
Az öregedés egyik biztos jele, ha valaki ugyanannak többször
is
elmond valamit anélkül, hogy tudná. Nos, talán itt még nem tartok,
mert határozottan emlékszem egyik írásomra, amelyben már elmeséltem,
hogy nyaranta a balatoni pihenéshez elsősorban nem az önfeledt
pancsikolás a végcél a pocsolyává alakított parti sávban, hanem
rítusszerűen hozzátartozik az ott töltött napokhoz - bármennyire is
kevés legyen belőlük - a zarándoklat Egry József badacsonyi állandó
kiállítására.
A művész élete, mely egy romantikus, de szomorú regénnyel ér fel,
a horgászó és "csak festő" művésszel, a jobb sorból való, ápoltként
elhódított feleséggel, aki végig vállalta a legnagyobb nyomort is
származása ellenére, nyilván mindenki előtt ismert. A kifűthetetlen
vincellérházban ziháló asztmás Egry, aki kortársainál hamarabb
jutott
túl az absztrakt kísértésén, nem ilyen újjáépített, és a nagy,
emeletes részt utólag hozzátoldott, gyönyörűen kialakított házban
lakott.
Itt őrzik korai műveinek nagy részét és a "nagy alkotásokat" az
1940-42 közötti időkből.
A mindig is különleges szociális érzékkel megáldott, de naiv Egry
a KUT festőközösségének a huszas években javasolta, hogy a jobban élő
festők segítsenek a roszabbul élőknek. Persze, nem lett belőle semmi.
Utolsó éveire Kossuth-díjas lett (ez az a kitüntetés, melyet nem
lehetett elég későn megkapni), de ez nem pótolta a már állandó
oxygénhiányt.
Az elképzelhetetlen gazdagságú művészet fájdalmasan éles
ellentétben áll azokkal a puritán eszközökkel, melyek ebben a házban
láthatók: az utolsó elkezdett és be nem fejezett kép, a szegényes
festőeszközök, a horgászkellékek, botok és szák a sarokban. Mintha
Egry csak megállt volna, hogy egy pillantást vessen a képre,
odahúzzon
egy teljesen váratlan, apró fehér vonalat a milliónyi
szivárvány-árnyalat közé, amitől a kép élni kezd, aztán felkapná
eszközeit, s menne, hátha van hal! S miközben legendásan nem törődött
semmi mással, a kapást a kezével érzékelte, közben nézte a Balatont
és
a táj mintegy beleszívódott az anyagában vele egy emberbe.
Egyszer Olaszországban is megpróbálta. Az nem bizonyult az
övének.
Az ott készült kép is itt látható. Ismerte-e Cezanne műveit? Miközben
egészen más, mintha a nagy francia Mont Sainte-Victoire-ja lenne a
képen. Mi Badacsonynak nevezzük.
Legbelsejéből, lényegéből szülte képeit, ahol a színek tobzódása,
az emberi alakok hitelessége teremti meg az alapot, melyek
öszekapcsolásával hihetetlenül bonyolult érzéseket tudott kifejezni.
Vegyes, szinte követhetetlen technikával (olaj kartonon, majd
akvarell-papíron pasztell és akvarell vegyes technika) készült képei
még a modern, relatív száraz körülmények ellenére is hullámzanak.
Borsos Miklós róla készült szobrával búcsúzunk a fügebokorral
díszlő kerttől. Talán egy kicsivel ismét jobbak lettünk.
A kiállítás hétfő kivételével 10 órától látogatható októberig.
- DI -
2000. július 31., hétfő 00:00
|
|
|