|
Zarándoklat a "balatoni cédrushoz" Egry József
Az öregedés egyik biztos jele, ha valaki ugyanannak többször is elmond valamit anélkül, hogy tudná. Nos, talán itt még nem tartok, mert határozottan emlékszem egyik írásomra, amelyben már elmeséltem, hogy nyaranta a balatoni pihenéshez elsősorban nem az önfeledt pancsikolás a végcél a pocsolyává alakított parti sávban, hanem rítusszerűen hozzátartozik az ott töltött napokhoz - bármennyire is kevés legyen belőlük - a zarándoklat Egry József badacsonyi állandó kiállítására.  A művész élete, mely egy romantikus, de szomorú regénnyel ér fel, a horgászó és "csak festő" művésszel, a jobb sorból való, ápoltként elhódított feleséggel, aki végig vállalta a legnagyobb nyomort is származása ellenére, nyilván mindenki előtt ismert. A kifűthetetlen vincellérházban ziháló asztmás Egry, aki kortársainál hamarabb jutott túl az absztrakt kísértésén, nem ilyen újjáépített, és a nagy, emeletes részt utólag hozzátoldott, gyönyörűen kialakított házban lakott.  Itt őrzik korai műveinek nagy részét és a "nagy alkotásokat" az 1940-42 közötti időkből. A mindig is különleges szociális érzékkel megáldott, de naiv Egry a KUT festőközösségének a huszas években javasolta, hogy a jobban élő festők segítsenek a roszabbul élőknek. Persze, nem lett belőle semmi. Utolsó éveire Kossuth-díjas lett (ez az a kitüntetés, melyet nem lehetett elég későn megkapni), de ez nem pótolta a már állandó oxygénhiányt.  Az elképzelhetetlen gazdagságú művészet fájdalmasan éles ellentétben áll azokkal a puritán eszközökkel, melyek ebben a házban láthatók: az utolsó elkezdett és be nem fejezett kép, a szegényes festőeszközök, a horgászkellékek, botok és szák a sarokban. Mintha Egry csak megállt volna, hogy egy pillantást vessen a képre, odahúzzon egy teljesen váratlan, apró fehér vonalat a milliónyi szivárvány-árnyalat közé, amitől a kép élni kezd, aztán felkapná eszközeit, s menne, hátha van hal! S miközben legendásan nem törődött semmi mással, a kapást a kezével érzékelte, közben nézte a Balatont és a táj mintegy beleszívódott az anyagában vele egy emberbe.  Egyszer Olaszországban is megpróbálta. Az nem bizonyult az övének. Az ott készült kép is itt látható. Ismerte-e Cezanne műveit? Miközben egészen más, mintha a nagy francia Mont Sainte-Victoire-ja lenne a képen. Mi Badacsonynak nevezzük.  Legbelsejéből, lényegéből szülte képeit, ahol a színek tobzódása, az emberi alakok hitelessége teremti meg az alapot, melyek öszekapcsolásával hihetetlenül bonyolult érzéseket tudott kifejezni. Vegyes, szinte követhetetlen technikával (olaj kartonon, majd akvarell-papíron pasztell és akvarell vegyes technika) készült képei még a modern, relatív száraz körülmények ellenére is hullámzanak.  Borsos Miklós róla készült szobrával búcsúzunk a fügebokorral díszlő kerttől. Talán egy kicsivel ismét jobbak lettünk.  A kiállítás hétfő kivételével 10 órától látogatható októberig. |