Tavasz a télben

Iparművészet, kisplasztika, üvegkompozíció, grafika, festészet azonos időpontban, azonos helyen - és ami még különlegesebb - egyazon alkotótól.

Az elsősorban keramikusként ismert és elismert Dakó Judit iparművészeti jellegű, elsődlegesen használati funkcióval - az agyagművesség gyökereitől kezdődően kialakult klasszikus formákkal - megalkotott tárgyai harmóniát és kiegyensúlyozottságot hordoznak. A pontok, vonalak egyenletes ritmusából alkotott díszítő motívumrendszer, más esetben a foltok véletlenszerűnek tűnő - ám arányaiban pontosan megtervezett - rendszere a vázák, edények, kancsók tökéletesen szabályos és szimmetrikus vonalvezetésének szolgálatában állnak.

Bonyolultabb, formabontó megoldásaiban a dekorációs megoldások - applikációk, csavarások - szintén plasztikusan követik a klasszikus alapformákat. A geometrikus alakok továbbgondolása eredeti megfogalmazásban teszi dinamikussá a lágy alapformákat, úgy, hogy azzal az összhatás harmóniáját nem roncsolja szét. Dakó Judit használati tárgyaira az egyszerűség, a kiegyensúlyozott szín- és formavilág adta elegancia jellemző. Ezért adott felületen belül nem - vagy nagyon átgondoltan - jelentkezik formavariáció színkombinációval együtt.

Az esztétikai élményen-értéken túl a használati funkció elsődlegessége az, amely az iparművész-keramikust előbb-utóbb a figuratív ábrázolás irányába sodorja. Kisplasztikáiban Dakó Judit konkrétabban és még egyértelműbben fogalmazza meg azokat az önmagukon túl mutató jelenségeket, amelyek a tárgyi világ stilizált ábrázolásához vezetik. Ezekbe az alkotásaiba a kövek, fák, gyökerek, növények formautánzásai szervesen épülnek be. A művész életeleme az öröm. Alkotásaiból árad az életöröm, a világra való őszinte rácsodálkozás és a szabad szárnyalás élménye. Dakó kisplasztikái nem vágyódásban, nem vívódásban, és egyáltalán nem szenvedésben születnek. Ezek mind-mind agyagba formázott, tűzben égetett élet-igenlések; egy szögletes, kényelmetlenül kubista világban érintésre biztató, tenyérbe simuló domború, időtlenül rusztikus felületek.

A kézbe vehető - és ezáltal teljesen birtokolható - tárgyakhoz képest sejtelmesebb világot jelenítenek meg az üvegkompozíciók. A szúrós üvegtörmelék, vagy a kidobásra ítélt, üres palack "átgyúrása", az adott - vagy vélt - nagy életigazságok átfogalmazásának lehetőségét hordozzák. Üzenik: nincs e világban olyan véglegesnek mondható késztermék - állapot -, amely nem alakítható. Dakó Judit üvegkompozícióinak - akár csak az életnek - éltető eleme a fény. Az a fény, amely áthatja azokat, amelyet visszatükröznek; a fény, legyen az természetes vagy mesterséges, mindenképp organikus komponense a műnek.

Dakó Judit sokoldalúságát bizonyítják kiállított grafikai, festészeti munkái. A természetből merített vizuális tapasztalatok lenyomataiként jelennek meg az Erzsébet-kert fái, a soproni utcarészletek. Az új technika adta esztétikai kifejezésformák új tartalmakkal bővítik Dakó munkásságát. A rajzfelületen rögzített élményei ugyanazt a tapasztalás és (újra)alkotás adta örömét sugározzák, amelynek fő jellemzője a természetesség és az őszinteség.

szöveg és fotó Tóth Éva