CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 24., szerda, György napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Kígyók vannak, de hogy milyenek?

Kígyók vannak, de hogy milyenek?
Kígyó-Gyula újabb meséi!

Előző cikkünket azzal kezdtük, hogy elterjedt a hír. Most módosítanánk: elterjedt a kígyó. Egy betegemet pusztán érdeklődésből - már csak a vicc kedvéért - faggattam, mi is a helyzet azokkal a brennbergi kígyókkal?

Magam lepődtem meg a legjobban, amikor elmesélte, hogy találkozott a siklónak még csak nem is álcázott kígyóval. Éppen a szemetet vitte ki, amikor a kb. 1 méter hosszú, sötétszürke (pontos szín éppen rajtam, deréktól lefelé a szürke nadrágom) kígyóval, aminek a farka feltűnően gyorsan ment át csúcsba. A sziszegi pedig nem átallotta felemelni és ingatni azt a gyönyörű fejét, mire mesélőnk inkább a menekülést választotta.
Ha valaki erre azt válaszolja, hogy persze, egy fiatal anyuka mindent másként lát, annak elmondom, hogy a hegy túlsó felén, Újhermesen az öregek, akik pedig már láttak életükben egy-két siklót, ugyancsak látták a leírt szörnyet. (Hogy ez nem Loch Ness? Nagy ország - nagy szörny, kis ország - kis szörny, szörnyecske. De ez már a "művészet"!)
Miután egyetemi próbálkozásaim kudarcot vallottak, a leghitelesebb helyről, a bányász-kocsmából próbáltam hüllőtanból doktorálni, de a kudarc nyilvánvaló: továbbra is csak ugatom a tudományt, mint az a kutya, amelyik minden nap az Soproni Egyetemet látogatja, mert otthon a tudomány helyett a bútort falja. Ő is doktorálni szeretne. Nem megy (még) neki.
Pletykaszinten már mindenkinek megvan a maga gyanús családja, aki eddig tartogatta volna a hüllőket, aztán megunva erdőnek eresztette volna őket, mint a mesebeli szegény ember három fiát, szerencsét próbálni.
Ahogyan nem örültem volna a Dunában ideiglenesen tanyázó piranhák engem közvetlenül illető ízlelésének, ugyanúgy nem vagyok benne biztos, hogy ezek a csúszkáló mese-palánták olvasták volna a róluk szóló részt a biológia könyvben. Még akkor sem, ha a nálunk nem honos szürke erdei siklóhoz lenne, mondjuk, szerencsém. De valaki mondja már meg! Vagy katonai titok volna?
Hasonlóan a surolókeféről szomorúan lemászó sünhöz mondhatja más is: "Tévedni emberi dolog!", Ha pedig saját (ki)hüllő-nevét is csak latinul tudja, ezt hallhatjuk: "Errare humanum est!"

szöveg - DI -



2000. május 22., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület