CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 19., péntek, Emma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Változik a Balatonpart

Változik a Balatonpart
Balatoni anziksz II.


Változik a Balatonpart. Mindenképpen. Bennünk is, akik másokkal és más környezetben éljük az itt tölthető napokat. Emlékezünk azokra, akik itt hagytak bennünk ennek a szép vidéknek a közepén, valamilyen módon árván.
Változik a vidék, mert házak nőnek ki a földből, átalakul miden. Utoljára éppen a gázt vezették körbe a parton, az északin, hogy minél kevesebb utcába lehessen tavasz végén, a legnagyobb dologidőben behajtani. A manőver sikerült, mindenütt keresztben álló és eltévedt autósok, mérgelődés, keresetlen szavak szállnak, az autószerelőknek sok munkája akad a futóművek területén. Hiába, a jó nagy magyar gödrök!

Szombat este misére indulunk Tomajba, útunk a festői szigligeti egyenesen vezet. Közvetlenül a vasúti kereszteződés után forró nadrágos, messziről mutatós hölgy áll az útszélen és fel–alá járkál, láthatóan idegesen, mint aki nagyon vár valakire, aki eddig nem érkezett.

– Szegény – gondolom és szívtelenül továbbhajtok. Kétszáz méterre ismét egy egyenöltözetű hölgy, kissé türelmesebben, de hasonlóan kifestve. Kezd gyanússá válni a dolog.
– Mennyi stoppos – mondom feleségemnek –ennyit még nem is láttam itt.
Ő rámnéz és együttérzően mondja;
– Hát ennyit valóban nem, de ezek nem hiszem, hogy stopposok.
– Tényleg itt is már a harmadik (–"lantján a dal magára vall"),ugyancsak félig kinnfelejtett gömbölyebbik féllel a sárga forró nadrágból, csizma vagy húsz centis sarkú mokaszin, ott lejti csábtáncát, ahol a legszebb a kilátás a szigligeti várromra. Most aztán adva van a lecke, melyiket nézzük?
– Csak nem?– nyílik meg eddig zárt elmém a látványra.
– De bizony! – így a válasz. – Hiszen ott voltunk a "premieren", amikor Győrben a várostábla után torlódtak az ősi foglalkozást űzők a híd alatt!
– Igen, de azoknak más egyen–bőrszínük volt.
– Más táj, más bőr. De a foglalkozás ugyanaz.

Mint a fecskék a dróton, erre az egyenesre "felfűzve" ott álltak az "ősi ipar" képviselői "munkára készen", de "parlagon heverve". Mondhatni költözésre készen.

Persze nem fölöslegesen. Hiszen mögülük a nádasból éhes, nem irtott szúnyogok vették igénybe rohammal az önkéntes véradói szolgálatot. Lehet, hogy ezért volt olyan nyugtalan az első hölgy a parti (party?)soron?


-DI -



1999. július 12., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület