CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

1999. július 12., hétfő 00:00


Változik a Balatonpart

Balatoni anziksz II.

Változik a Balatonpart
Balatoni anziksz II.


Változik a Balatonpart. Mindenképpen. Bennünk is, akik másokkal és más környezetben éljük az itt tölthető napokat. Emlékezünk azokra, akik itt hagytak bennünk ennek a szép vidéknek a közepén, valamilyen módon árván.
Változik a vidék, mert házak nőnek ki a földből, átalakul miden. Utoljára éppen a gázt vezették körbe a parton, az északin, hogy minél kevesebb utcába lehessen tavasz végén, a legnagyobb dologidőben behajtani. A manőver sikerült, mindenütt keresztben álló és eltévedt autósok, mérgelődés, keresetlen szavak szállnak, az autószerelőknek sok munkája akad a futóművek területén. Hiába, a jó nagy magyar gödrök!

Szombat este misére indulunk Tomajba, útunk a festői szigligeti egyenesen vezet. Közvetlenül a vasúti kereszteződés után forró nadrágos, messziről mutatós hölgy áll az útszélen és fel–alá járkál, láthatóan idegesen, mint aki nagyon vár valakire, aki eddig nem érkezett.

– Szegény – gondolom és szívtelenül továbbhajtok. Kétszáz méterre ismét egy egyenöltözetű hölgy, kissé türelmesebben, de hasonlóan kifestve. Kezd gyanússá válni a dolog.
– Mennyi stoppos – mondom feleségemnek –ennyit még nem is láttam itt.
Ő rámnéz és együttérzően mondja;
– Hát ennyit valóban nem, de ezek nem hiszem, hogy stopposok.
– Tényleg itt is már a harmadik (–"lantján a dal magára vall"),ugyancsak félig kinnfelejtett gömbölyebbik féllel a sárga forró nadrágból, csizma vagy húsz centis sarkú mokaszin, ott lejti csábtáncát, ahol a legszebb a kilátás a szigligeti várromra. Most aztán adva van a lecke, melyiket nézzük?
– Csak nem?– nyílik meg eddig zárt elmém a látványra.
– De bizony! – így a válasz. – Hiszen ott voltunk a "premieren", amikor Győrben a várostábla után torlódtak az ősi foglalkozást űzők a híd alatt!
– Igen, de azoknak más egyen–bőrszínük volt.
– Más táj, más bőr. De a foglalkozás ugyanaz.

Mint a fecskék a dróton, erre az egyenesre "felfűzve" ott álltak az "ősi ipar" képviselői "munkára készen", de "parlagon heverve". Mondhatni költözésre készen.

Persze nem fölöslegesen. Hiszen mögülük a nádasból éhes, nem irtott szúnyogok vették igénybe rohammal az önkéntes véradói szolgálatot. Lehet, hogy ezért volt olyan nyugtalan az első hölgy a parti (party?)soron?


-DI -