Mi másért vállalkoztunk volna arra, hogy gyermekeket neveljünk?
Mi másért vállalkoztunk volna arra, hogy
gyermekeket neveljünk?
Megkésve az anyáknapjáról (?)
Grafika D. Hoffer Erzsébet
Csütörtökön a megyeháza dísztermében érdekes találkozóra
került sor. A város édesanyáiról emlékeztek meg anyáknapja apropóján.
Dr. Payer Erzsébet alpolgármester invitálta a nagycsaládos anyukákat
egy kis műsorra, és kedveskedett minden jelenlévőnek egy szál virággal
és meglepetéssel. A műsorról a város óvodásai gondoskodtak, könnyeket
csalva a sok mindent átélt édesanyák szemébe. Nagyon jól esett a
figyelmesség, igaz ez mindig kampányszerű, de azért marad belőle a
dolgos
hétköznapokra is. Maga a gesztus volt kedves a várostól, ez az, amit
igazán értékelni tudnak azok, akik sokszor reménytelennek
tűnő helyzetekben nevelik népes családjukat.
Mindezekről az a
gyönyörű gerbera jut eszembe, amellyel az ünnepség után hazajött
feleségem. A lányaim gyorsan kölcsönvették a virágot, és pillanatok
alatt eltört a szára. A virág szép maradt, nem esett baja, csak a
"dereka" tört. Valami ilyesmi történt a magyar családokkal,
családpolitikával is. Derékba tört. A népesség folyamatosan csökken.
Ezt nem lehet az abortusz szigorításával, a családi pótlék
emelésével és egyáltalán, törvényekkel megjavítani. Egy nemzet
létszáma
akkor kezd emelkedni, ha vagy valami nagy krízis után a népesség
jelentősen megfogyatkozik, vagy perspektívát látnak maguk előtt az
emberek, bár erről a szociológusoknak is megoszlik a véleménye.
Nem ártana olyan értékrendet követni, ahol az édesanyák
gyermeknevelő munkáját - igen, munkáját, mert az, nagyon is az -
megfelelő társadalmi elismertség övezné. Gondolkodásmódunkon kellene
változtatni, nem csak kampányszerűen, vagy csak
megszokásból foglakozni azokkal, akik a jövőt, jövőnket szó szerint
építik. Egy szülőnek, édesanyának a legfontosabb dolog
a gyermeke, a gyermekei. Legyen ez mindnyájunknak a legfontosabb
dolog, nap mint nap, és meg fog változni minden, ha
lassan is. Mi, nagycsaládosok hiszünk benne. Mi másért vállalkoztunk
volna arra, hogy gyermekeket neveljünk?
Anyák napján, így megkésve, utólag, egy szál törött szárú
virággal...?
Szöveg Nagy
András
2000. május 16., kedd 00:00
|