CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2000. május 16., kedd 00:00


Mi másért vállalkoztunk volna arra, hogy gyermekeket neveljünk?

Megkésve az anyáknapjáról (?)

Mi másért vállalkoztunk volna arra, hogy gyermekeket neveljünk?
Megkésve az anyáknapjáról (?)

Grafika D. Hoffer Erzsébet

Csütörtökön a megyeháza dísztermében érdekes találkozóra került sor. A város édesanyáiról emlékeztek meg anyáknapja apropóján. Dr. Payer Erzsébet alpolgármester invitálta a nagycsaládos anyukákat egy kis műsorra, és kedveskedett minden jelenlévőnek egy szál virággal és meglepetéssel. A műsorról a város óvodásai gondoskodtak, könnyeket csalva a sok mindent átélt édesanyák szemébe. Nagyon jól esett a figyelmesség, igaz ez mindig kampányszerű, de azért marad belőle a dolgos hétköznapokra is. Maga a gesztus volt kedves a várostól, ez az, amit igazán értékelni tudnak azok, akik sokszor reménytelennek tűnő helyzetekben nevelik népes családjukat.
Mindezekről az a gyönyörű gerbera jut eszembe, amellyel az ünnepség után hazajött feleségem. A lányaim gyorsan kölcsönvették a virágot, és pillanatok alatt eltört a szára. A virág szép maradt, nem esett baja, csak a "dereka" tört. Valami ilyesmi történt a magyar családokkal, családpolitikával is. Derékba tört. A népesség folyamatosan csökken.
Ezt nem lehet az abortusz szigorításával, a családi pótlék emelésével és egyáltalán, törvényekkel megjavítani. Egy nemzet létszáma akkor kezd emelkedni, ha vagy valami nagy krízis után a népesség jelentősen megfogyatkozik, vagy perspektívát látnak maguk előtt az emberek, bár erről a szociológusoknak is megoszlik a véleménye.
Nem ártana olyan értékrendet követni, ahol az édesanyák gyermeknevelő munkáját - igen, munkáját, mert az, nagyon is az - megfelelő társadalmi elismertség övezné. Gondolkodásmódunkon kellene változtatni, nem csak kampányszerűen, vagy csak megszokásból foglakozni azokkal, akik a jövőt, jövőnket szó szerint építik. Egy szülőnek, édesanyának a legfontosabb dolog a gyermeke, a gyermekei. Legyen ez mindnyájunknak a legfontosabb dolog, nap mint nap, és meg fog változni minden, ha lassan is. Mi, nagycsaládosok hiszünk benne. Mi másért vállalkoztunk volna arra, hogy gyermekeket neveljünk?
Anyák napján, így megkésve, utólag, egy szál törött szárú virággal...?

Szöveg Nagy András