CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Utólag tudjuk igazán

Utólag tudjuk igazán
Adventus Domini
(Zenei melléklettel)


Az "adventus Domini", az Úr jövetele kifejezés az Advent igazi jelentése. Elsősorban arra az időre emlékeztet (Ószövetség vagy Kr.e.), amikor a zsidó nép várta a Megváltót. Valós időben is hosszú ezer éveket takar a kifejezés: fizikai értelemben hőst, megszabadítót, a nép naggyá tevőjét, hadvezért, földi királyt vártak.
Másodsorban jelenti a jelen időt, amikor - nemcsak karácsonyra várva - e szóval jelöljük az előtte levő négy hetet is, de az Úr második eljövetelét várjuk. Időpontját nem tudjuk, köteles, keresztény várakozásban élünk - az evangélium bőven szolgál hasonlatokkal, melyek ezt az állapotot kifejezik. A várakozást szimbolizálja az adventi koszorú négy vagy öt gyertyájával. Hetente eggyel többet meggyújtva üli körbe a közösség, örvendezve az egyre nagyobb fénynek, tartalommal töltve meg az együttlét idejét.
Harmadsorban, de talán a legfontosabb: minden ember élete várakozás a személyes találkozásra Jézussal. E találkozás nélkül aligha lehet valaki elkötelezett keresztény. Intézményesen nem lehet személyes találkozást és elfogadással felérő bizonyosságot "szolgáltatni".

Mindhárom találkozásra jellemző, hogy utólag ismerjük fel igazán a várakozás tényét és minőségét. Hasonlatos a dolog az emmauszi tanítványok történetéhez, akik a személyes találkozás alatt hallgatnak, majd utána mondják: "Ugye lángolt a szívünk!"
Mégsem passzív idő egyik adventus sem: ahogyan a vendégvárás nagyobb sürgés-forgással jár, mint magának a vendégnek a megérkezése, mégis az igazi jó érzést az elvégzett munka, a felkészülés eredményessége váltja ki bennünk. A visszajelzés, a vendég elégedettsége a "honorárium". Ott marad velünk, közöttünk.
Az advent négy hete a személyes belső készület ideje. A karácsonyt közvetlenül megelőző időszak gyakorlataival, liturgiájával eredményesen járulhat hozzá, hogy a "karácsonyi vendég" ne csak masnis ajándékok formájában jelenjen meg közöttünk, de személyesen is (szentségek vétele), és a találkozás tartós állapot lehessen a második eljövetel várásához.
Nem mindegy ez a találkozás azok számára sem, akik körülöttünk élnek. Nekik is más lesz az életük, ha a miénk változik.
Még egy gondolat: Idáig sem voltunk angyalok és sajnos, nem valószínű, hogy ezután azok leszünk. Hátralevő éveink, napjaink ugyancsak egy advent részei: még lehet javítani, még mindent jóvá lehet tenni, amit eddig elkövettünk (gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással).
Ismerős szöveg? Nem véletlenül!

-DI -



1999. november 26., péntek 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület