CyberPress.Sopron

Utólag tudjuk igazán

Az "adventus Domini", az Úr jövetele kifejezés az Advent igazi jelentése. Elsősorban arra az időre emlékeztet (Ószövetség vagy Kr.e.), amikor a zsidó nép várta a Megváltót. Valós időben is hosszú ezer éveket takar a kifejezés: fizikai értelemben hőst, megszabadítót, a nép naggyá tevőjét, hadvezért, földi királyt vártak.
Másodsorban jelenti a jelen időt, amikor - nemcsak karácsonyra várva - e szóval jelöljük az előtte levő négy hetet is, de az Úr második eljövetelét várjuk. Időpontját nem tudjuk, köteles, keresztény várakozásban élünk - az evangélium bőven szolgál hasonlatokkal, melyek ezt az állapotot kifejezik. A várakozást szimbolizálja az adventi koszorú négy vagy öt gyertyájával. Hetente eggyel többet meggyújtva üli körbe a közösség, örvendezve az egyre nagyobb fénynek, tartalommal töltve meg az együttlét idejét.
Harmadsorban, de talán a legfontosabb: minden ember élete várakozás a személyes találkozásra Jézussal. E találkozás nélkül aligha lehet valaki elkötelezett keresztény. Intézményesen nem lehet személyes találkozást és elfogadással felérő bizonyosságot "szolgáltatni".

Mindhárom találkozásra jellemző, hogy utólag ismerjük fel igazán a várakozás tényét és minőségét. Hasonlatos a dolog az emmauszi tanítványok történetéhez, akik a személyes találkozás alatt hallgatnak, majd utána mondják: "Ugye lángolt a szívünk!"
Mégsem passzív idő egyik adventus sem: ahogyan a vendégvárás nagyobb sürgés-forgással jár, mint magának a vendégnek a megérkezése, mégis az igazi jó érzést az elvégzett munka, a felkészülés eredményessége váltja ki bennünk. A visszajelzés, a vendég elégedettsége a "honorárium". Ott marad velünk, közöttünk.
Az advent négy hete a személyes belső készület ideje. A karácsonyt közvetlenül megelőző időszak gyakorlataival, liturgiájával eredményesen járulhat hozzá, hogy a "karácsonyi vendég" ne csak masnis ajándékok formájában jelenjen meg közöttünk, de személyesen is (szentségek vétele), és a találkozás tartós állapot lehessen a második eljövetel várásához.
Nem mindegy ez a találkozás azok számára sem, akik körülöttünk élnek. Nekik is más lesz az életük, ha a miénk változik.
Még egy gondolat: Idáig sem voltunk angyalok és sajnos, nem valószínű, hogy ezután azok leszünk. Hátralevő éveink, napjaink ugyancsak egy advent részei: még lehet javítani, még mindent jóvá lehet tenni, amit eddig elkövettünk (gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással).
Ismerős szöveg? Nem véletlenül!
-DI -