Grafika: D. Hoffer E.
Nincs ember, aki hitelesen, az utolsó 50 év gyorsulási
tempójában akár csak körvonalazni is tudná, ami a kettővel kezdődő
ezer évben történhet. Az mindenesetre már most is látható, hogy a
versengés évei folytatódnak. Ez a verseny pedig nem abban fog
kicsúcsosodni, hogy ki tesz több jót - mondjuk - a harmadik világgal
vagy a szomszéddal, hanem vagy súlyos milliókkal kecsegtető üzletekben
vagy ugyanolyan pitiáner, de még ráadásul rekordhajhászó, mégis
maradandó emléket hagyni kívánó légypiszok erőlködésében, mint az
egyén a hat (és még hány lesz?) milliárd között. Ki mászik fel először
- ugye, simán már nincs is ilyen - egy hegyre? De ki mászik először
fel, és nősül meg, válik el, lép bal és jobb lábbal elsőként abban az
ezer évben, ami kettessel kezdődik? Bekerül a rekordok könyvébe és
ameddig a papír kitart - ó kínaiak, ó Gutenberg! - mondom, amíg
valakinek még nagyobb őrültség nem jut az eszébe, addig.
"Hála" azonban a komputerizációnak, az új ezredévet már úgy
kezdhetjük, hogy azt várjuk, nem okoz-e galibát (tízmillió ember ide
vagy oda) a rakétarendszerek időzítése, az energiarendszer stb.,stb.
Vajon a szédületes fejlődésben sikerül-e megszüntetni azt a piciny
gombot, ami egy- s mindenkorra végetvetne a hasonló problémázásoknak,
a hasonló gondolatoknak...És ha az a gomb eltűnik, nem támadnak-e
újabb, s még őrültebb gombok?
Fogjuk meg a saját kabátgombunkat és kívánjunk valami csodálatosat,
valami nagyot!
Már kívántuk a békét, ami fontos. Kívülről, de belülről legalább
annyira! Lehet, hogy minden mást megteremt magának az ember.
Talán
még egyet: hogy egyben és egészben, "leltár szerint" adja át a Földet
a hármassal kezdődő éveket megélőknek.
Nem kis kérés, nem kis kívánság!
- DI -
2000. január 01., szombat 00:00
