CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

bocsánatkérő virtuális kéznyújtás

bocsánatkérő virtuális kéznyújtás
Isten veled, 1999.
Zenei melléklettel

Grafika: D. Hoffer E.


Ritka az a Szilveszter, amit egy ezredév fordulóján így és ennyien várnak. Messianisztikus várakozás övezi a közeledő új évet, melyben a világ rendje immár 2000-rel kezdődik.

Nézem a búcsúztató összefoglalókat, olvasom az összefoglaló beszédeket. Ágyúkat és pusztulást látok, robbanásokat - kicsiket és nagyokat - hallok, és felsejlenek, most már nekem is "élőben", azok a félelmek, melyek kínos gonddal váltva egymást, végigkísérték az utolsó évtizedeket.

Végső konklúzió: jobb túllépni ezen a véres kavalkádon. Valami azonban hiányzik.

Nem tudom, mi! Ízlelgetem a híreket, csócsálom a celluloid-szalagokat és még mindig nem jön a nyelvemre a szó, a mondat, ami egy ilyen ezredévfordulóra illene.

Visszagondolok az általam ismert pár évtizedre és tudom, hogy csak a depresszióba süllyedt (cinikusan reális?) ember az, aki másnak is hasonlót kívánva, úgy fogalmazza meg a dolgokat, hogy az idő múlik, az ember marad (az, ami volt). Tudom, mennyi szép pillanata volt a 19-cel kezdődő éveknek a sok borzalom mellett. Ezeket először többnyire szűk családi körben élvezhettem, aztán voltak barátok, akikkel olyan pillanatokhoz juttattuk egymást, amiért már érdemes élni.

Újabban pedig magam is igyekszem, hogy másokat juttathassak ilyen pillanatokhoz. Néha sikerül, néha nagyon nem. Igen, azt hiszem, az előbbi már egy olyan változás, amit érdemes megünnepelni.

De mi legyen azzal a sok pillanattal, amit elmulasztottam, ilyen-olyan módon "beálltam a sorba", szaporítottam a reprodukálhatóan rosszat tartalmazó film-életkockák sorát?

Ekkor jutott az eszembe: csak akkor érdemes továbbmenni, ha valamiképpen másképp és jobban akarok. Ha elismerem, hogy része voltam annak a száz vagy ezer évnek, amit most olyan lelkesen búcsúztatunk.

Van-e nagyobb nyilvánosság, mint az Internet? Persze, hogy van, de ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Szóljon hát mindenkinek a bocsánatkérő virtuális kéznyújtás szilveszter előtt. Mindenért, amit nem úgy kellett volna. Legalább a felismerés és a szándék jegyében, hogy lehet jobban is!
- DI -



1999. december 31., péntek 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület