Összefoglalás a "tanóra végén". Elvek és magatartás. Mi marad Istennek, ha "elorozzuk" a jutalmakat a világban, ha az extrovertált, a kifelé forduló, a nyilvánosságnak élő emberek fognak csak rohangálni az utcákon az Isten felé fordult emberek helyett?
A hitetlenség sajátos formája, amikor valakiben a bizalmatlanság az Isten irányában úgy nyilvánul meg, hogy itt, a földön szeretné learatni hoci-nesze alapon a jó magaviselet jutalmát. A magyar mondás igazságát ügyeink intézésében nagyon széles körben tapasztalhatjuk:" aki mindent pénzért csinál, előbb-utóbb pénzért mindent megcsinál." Nagyon egyszerű lenne azonban csak a pénzzel elintézni a világi-mennyei "cserekereskedelmet". Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi módja van annak, hogy megkapjuk a "vélt bért", amiért "érdemes volt" jónak lenni.
Sokan szó szerint ragaszkodnak az atya kifejezéshez és tiltják használatát: más szavakat használva szeretnének "evangéliumibbak" lenni. Pedig Jézus itt egyfajta viszonyról, mégpedig bizalmi viszonyról beszél, aminek csak kifejezője a két szó: atya és tanító. A jézusi tanítás a szeretet és a tudás iránti bizalom meghitelezéséről beszél. Az Atya - most már a Szeretet - iránti hit abban nyilvánul meg, hogy tudom, kinek hiszek. Kevés földi apa felel meg ennek a kritériumnak, pedig hogyan igyekszünk! Sokszor példát kapunk gyermekeinken keresztül arra a szeretetlenségünkre, amikor a legjobb akarat mellett adott tanács hiába szól. Nincs meg a bizalom: ha azonnal nincs eredmény, már fordul is el a gyermek más, világi, jobban fizető tanácsadók felé. És mi milyenek vagyunk?
Bizalom a tanító irányában, hogy a jót tanítja, amit érdemes tudni. Erről igazán pedagógusok tudnának mesélni, akik sokszor a világgal szemben merték tanítani, tanítják sokszor ma is az igazságot és a tanítvány hátat fordít.
Milyen a mi imaszíjunk, mi hol ülünk a közösségben, a lakomán, a tereken, mindenütt? Hogyan tanítunk és hogyan viselkedünk? Segítünk másoknak a kereszt cipelésében vagy még rakunk hozzá? Eszerint szólíttathatunk meg Jézus által, lehetünk testvérré, mert hisszük-nem hisszük ez a legnagyobb: feladat és jutalom, ennek megfelelni, szolgálatban és utána a megmérettetésben egyaránt.