|
"a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk"
Az evangélium világa 1999.10.31.
"a hit szilárd bizalom abban, amit
remélünk"
Az evangélium világa
1999.10.31.
Graphics: D. Hoffer E.
Mt 23.1-12
Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a
szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek.
Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de
tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem
váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az
emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden
tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre
szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen
elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első
székeket,
szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek.
Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok
magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
Összefoglalás a "tanóra végén". Elvek és magatartás. Mi marad
Istennek, ha "elorozzuk" a jutalmakat a világban, ha az extrovertált,
a kifelé forduló, a nyilvánosságnak élő emberek fognak csak rohangálni
az utcákon az Isten felé fordult emberek helyett?
A hitetlenség sajátos formája, amikor valakiben a bizalmatlanság
az Isten irányában úgy nyilvánul meg, hogy itt, a földön szeretné
learatni hoci-nesze alapon a jó magaviselet jutalmát. A magyar mondás
igazságát ügyeink intézésében nagyon széles körben tapasztalhatjuk:"
aki mindent pénzért csinál, előbb-utóbb pénzért mindent megcsinál."
Nagyon egyszerű lenne azonban csak a pénzzel elintézni a
világi-mennyei "cserekereskedelmet". Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi
módja van annak, hogy megkapjuk a "vélt bért", amiért "érdemes volt"
jónak lenni.
Sokan szó szerint ragaszkodnak az atya kifejezéshez és tiltják
használatát: más szavakat használva szeretnének "evangéliumibbak"
lenni. Pedig Jézus itt egyfajta viszonyról, mégpedig bizalmi
viszonyról beszél, aminek csak kifejezője a két szó: atya és tanító. A
jézusi tanítás a szeretet és a tudás iránti bizalom meghitelezéséről
beszél. Az Atya - most már a Szeretet - iránti hit abban nyilvánul
meg, hogy tudom, kinek hiszek. Kevés földi apa felel meg ennek a
kritériumnak, pedig hogyan igyekszünk! Sokszor példát kapunk
gyermekeinken keresztül arra a szeretetlenségünkre, amikor a legjobb
akarat mellett adott tanács hiába szól. Nincs meg a bizalom: ha
azonnal nincs eredmény, már fordul is el a gyermek más, világi, jobban
fizető tanácsadók felé. És mi milyenek vagyunk?
Bizalom a tanító irányában, hogy a jót tanítja, amit érdemes
tudni. Erről igazán pedagógusok tudnának mesélni, akik sokszor a
világgal szemben merték tanítani, tanítják sokszor ma is az igazságot
és a tanítvány hátat fordít.
Milyen a mi imaszíjunk, mi hol ülünk a közösségben, a lakomán, a
tereken, mindenütt? Hogyan tanítunk és hogyan viselkedünk? Segítünk
másoknak a kereszt cipelésében vagy még rakunk hozzá? Eszerint
szólíttathatunk meg Jézus által, lehetünk testvérré, mert hisszük-nem
hisszük ez a legnagyobb: feladat és jutalom, ennek megfelelni,
szolgálatban és utána a megmérettetésben egyaránt.
- DI -
|