CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Tihanyi emlékezés a magyar Toszkánára

Ahogyan nem felejti az ország közvéleménye, úgy nem felejtik szűkebb pátriáinak felelősen gondolkodói sem a huszadik század talán legnagyobb magyar szobrászának évfordulóját. Száz éve született Borsos Miklós.

Az alkotó művész sok különleges adottságáról mesél életműve a figyelmes szemlélő előtt. Talán a reneszánsz embert a saját közlések még a szokásosnál is jobban behozták családjainkba, gondolatokat, sőr viselkedési, magatartási normákat kölcsönözve azokban az időkben, amikor a zárt térben kialakított szabadság volt csak megfoghatatlan és kalickába zárhatatlan.

A szűkreszabott korabeli társaság kibővításe vált lehetővé a Borsos család szépirodalmi munkásságán keresztül, tihanyi és országos kiállításokon, sőt post mortem felfedezett, grafikai munkásságát kiteljesítő rajzain keresztül pedig tovább kíséri a jobb és a szebb, hogy ne mondjam, a szabadabb élet irányába tett lépéseinket. Talán ezért érezheti a tájékozottabb neo-phylos, hogy Tihanyba kell mennie, akit pedig már anno megragadott, annak tisztelgő látogatása most elodázhatatlan.


A később felfedezett rajzok és a teljes munkásság idejét átfogó szoborpark várja a kicsit meghatottan a termekbe lépőt, akinek most a szokásosnál talán még egy fokkal jobban suttogja a genius loci a jelen és örök folyamatos ellentétét és szétválaszthatatlan kapcsolatát.
A Lighea emlőin nevelkedett, majd a kor realitásán okult, de lelkesedésében mindig - milyen is lehetne más - reneszánsz ember örökké optimista mosolya, ugynakkor elvárásszerű szigora is megérinti a szemlélőt.


Ezzel egyidejűleg kár tagadnunk, hogy az idő nem múlt el nyomtalanul. Talán másutt elképzelhetetlen, hogy egy felnőtt a kiállított nemes szobor-arcképcsarnok két tagját átölelve "vursli-módra" fotóztassa magát. S talán az is megdöbbentő, hogy szülővárosa még annyira sem méltányolja neo-magyar-toszkánát, hogy kiállítás-ismertetőjében, ahol több emlékezést is felsorol, ennek a tárlatnak a megemlítésére ne jusson hely!
- DI -



2006. szeptember 01., péntek 17:54


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület