Két medve beszélget:

- Maga nos?

- Nem, én még csak jegyesmedve vagyok.

Mit csinál a zsiráf, ha szemközt kopod?

???

Kirúgja alólad a létrát.

- Egybetűs rokon, mi az?

- Nagyi.

Valamikor régen, élt egy derék szegény ember. 

Olyannyira derék volt, hogy híre az egész országban elterjedt. Még a király 

fülébe is eljutott. Nosza, több se kellett hivatta is nyomban a szegény embert, 

aki uralkodója hívására azonnal fel is kerekedett. Ez is bizonyítja mennyire  derék volt. 

Messze lakott a királyi udvartól, így hát gyalogszerrel vágott neki a hosszú útnak. 

Egyszer csak elérkezett egy nagy vízhez. Hõsünk belévetette magát, és úszni 

kezdett. Akkoriban éltek még lóhalak arrafelé. A lóhoz semmi közük nem volt, de 

hát, mint tudjuk a lótetű sincs másképp ugyanezzel. Egy ilyen hatalmas állat 

azonnal be is kapta a szegény embert, és vadul úszni kezdett vele. Meg  kell 

jegyeznünk ezen a ponton, hogy ezeknek az állatoknak nagy, üreges álluk  volt. 

Derék szegény emberünk gyorsan belecsusszant az állüregbe, hogy a  viziszörny 

ne tudja lenyelni. A lóhal megelégelte a szegény ember hiábavaló cipelését, 

úgyhogy a partra úszott és kitátotta hatalmas száját. A derék szegény ember

kiugrott, és - lássatok csodát- éppen a király palotájánál találta magát. 

Sietett is a trónterembe uralkodójához, hogy elmesélje csodálatos utazását. 

Azóta is mondják az emberek, ha sietve érkeznek valahová: 

- Lóhal állában siettem hozzád.

- Kik laknak a falon?

- Festék!

- Miért nem adnak a királyoknak soha öt almát?

- Mert a szokás hat alma. . .

- Hol alszik a csap?

- Csapágyban.