Rovat: ViccGödör
2005. december 05., hétfő 06:56
Valamikor régen....
Két
medve beszélget: -
Maga nos? -
Nem, én még csak jegyesmedve vagyok. Mit
csinál a zsiráf, ha szemközt kopod? ??? Kirúgja
alólad a létrát.
-
Egybetűs rokon, mi az? -
Nagyi.
Valamikor régen, élt egy derék szegény ember. Olyannyira derék volt, hogy híre az egész országban elterjedt. Még a király fülébe is eljutott. Nosza, több se kellett hivatta is nyomban a szegény embert, aki uralkodója hívására azonnal fel is kerekedett. Ez is bizonyítja mennyire derék volt. Messze lakott a királyi udvartól, így hát gyalogszerrel vágott neki a hosszú útnak. Egyszer csak elérkezett egy nagy vízhez. Hõsünk belévetette magát, és úszni
kezdett. Akkoriban éltek még lóhalak arrafelé. A lóhoz semmi közük nem volt, de hát, mint tudjuk a lótetű sincs másképp ugyanezzel. Egy ilyen hatalmas állat azonnal be is kapta a szegény embert, és vadul úszni kezdett vele. Meg kell
jegyeznünk ezen a ponton, hogy ezeknek az állatoknak nagy, üreges álluk volt.
Derék szegény emberünk gyorsan belecsusszant az állüregbe, hogy a viziszörny
ne tudja lenyelni. A lóhal megelégelte a szegény ember hiábavaló cipelését, úgyhogy a partra úszott és kitátotta hatalmas száját. A derék szegény ember kiugrott, és - lássatok csodát- éppen a király palotájánál találta magát. Sietett is a trónterembe uralkodójához, hogy elmesélje csodálatos utazását. Azóta is mondják az emberek, ha sietve érkeznek valahová: - Lóhal állában siettem hozzád.
-
Kik laknak a falon? -
Festék!
-
Miért nem adnak a királyoknak soha öt almát? -
Mert a szokás hat alma. . .
-
Hol alszik a csap? -
Csapágyban. |