CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Történelem alulnézetben

Nagy vihart kavart Európa közös "bögréjében" a franciák "nem"-e, amit az Únió alkotmányára mondtak.
Ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire nem vagyunk még Európában!(?) Nálunk alkotmányjogászok, tudósok, jelentős tudományos, közéleti múlttal bíró emberek vitatták az Európai Únió alkotmánytervezetét, a napi sajtó és a közélet foglalkozott azzal, hogy mi maradt benne, mi maradt ki belőle. S íme, az európai demokrácia őshazájában már az utcai műveltség elegendő ahhoz, hogy egy jogi kategória dokumentumáról véleményt mondjanak. Hja, kérem, a franciák!
Mondják az okosak, hogy majd fogom én is a bőrömön érezni a szavazás következményeit, de én úgyanúgy lubickolok saját kis szabadságomban, élvezem az egyenlőségem és próbálok kapcsolatot teremteni a velem élőkkel, mint eddig.
Ami engem is megrengetett, az nem a szavazás eredménye, hanem a szavazás oka. Mert azt még egyetlen francia sem mondta még meg, hogy miért mondott nemet? Melyik pontja nem tetszett az alkotmánynak? Hol kellene ahhoz változtatni rajta, hogy megforduljon az arány?
A legtöbben, elemzők, azt mondták, hogy a francia belpolitikai helyzet befolyásolta a szavazókat. Ha ez igaz, akkor nagyon-nagyon át kell értékelnem a történelem nagy napjairól tanultakat. Ha a szabadság őshazájában a kezdeti sikerek elegendőek az igenhez és az átmeneti kellemetlenségek, melyeket - mea culpa - én is okoztam azzal, hogy Keletről bepofátlankodtam az addig jól menő Únióba, teljes fordulatot eredményeznek, feszítsd meg-et kiáltanak, akik korábban dicsérték, akkor mennyire volt megbízható 206 évvel ezelőtt a kiáltozás. Ha én esetleg valóban nemet mondok - például a kimaradt keresztény gyökerek miatt - az alkotmányra, akkor Trianon évfordulóján a franciák vállat vonnak és szokásos "udvariasságukkal" (van ilyen?), de érthetően elmondják, hogy van az Únión kívül is élet. Most pedig félnem kellene a szavuktól, mert ők egyenlőek velem? Vagy mégis "egyenlőbbek", mint én?
Ha nem csak Európa keleti felének egyes csoportjaira jellemző, hogy a testvériségük csak az érdekeik kézzelfogható érvényesítéséig áll, szigorúan kerülendő mindenfajta áldozat másokért, akkor mi marad hihető a nagy dicsőség két évszázadából?
Mi van akkor, ha a politikai dilettantizmus bizonyítéka csak a létrehozott alkotmány, mely nem hangzik eléggé mindenki nyelve és tetszése szerint? Ha ugyancsak a politikai tehetetlenség az, amikor a ki tudja, milyen alkotmány helyességéről nem tudják 50% fölé húzni a tetszési indexet, ha nem időben találják ki, hogy a "nagy ötszögben" egy pohár sör és egy pár virsli vajmi kevés ahhoz, hogy valaki igent mondjon? Ha ennyire Euro-sítani lehet egy szellemi-elvi-jogi állásfoglalást, akkor mindent mérlegelve és a következő szavazás eredményét is előrevetítve nem kellene-e megkérdeznem: nem akar-e esetleg a nyugat Európába jönni, mielőtt minket magához beengedne oda, ami szerinte Európát jelenti?
- DI -
(Felhívó kép forrása:Eric Cabanis/Agence France-Presse - Getty Images)



2005. május 31., kedd 12:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület