|
Történelem alulnézetben
Történelem alulnézetben
Nagy vihart kavart Európa közös "bögréjében" a franciák "nem"-e, amit az Únió alkotmányára mondtak.
Ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire nem vagyunk még Európában!(?) Nálunk alkotmányjogászok, tudósok, jelentős tudományos, közéleti múlttal bíró emberek vitatták az Európai Únió alkotmánytervezetét, a napi sajtó és a közélet foglalkozott azzal, hogy mi maradt benne, mi maradt ki belőle. S íme, az európai demokrácia őshazájában már az utcai műveltség elegendő ahhoz, hogy egy jogi kategória dokumentumáról véleményt mondjanak. Hja, kérem, a franciák!
Mondják az okosak, hogy majd fogom én is a bőrömön érezni a szavazás következményeit, de én úgyanúgy lubickolok saját kis szabadságomban, élvezem az egyenlőségem és próbálok kapcsolatot teremteni a velem élőkkel, mint eddig.
Ami engem is megrengetett, az nem a szavazás eredménye, hanem a szavazás oka. Mert azt még egyetlen francia sem mondta még meg, hogy miért mondott nemet? Melyik pontja nem tetszett az alkotmánynak? Hol kellene ahhoz változtatni rajta, hogy megforduljon az arány?
A legtöbben, elemzők, azt mondták, hogy a francia belpolitikai helyzet befolyásolta a szavazókat. Ha ez igaz, akkor nagyon-nagyon át kell értékelnem a történelem nagy napjairól tanultakat. Ha a szabadság őshazájában a kezdeti sikerek elegendőek az igenhez és az átmeneti kellemetlenségek, melyeket - mea culpa - én is okoztam azzal, hogy Keletről bepofátlankodtam az addig jól menő Únióba, teljes fordulatot eredményeznek, feszítsd meg-et kiáltanak, akik korábban dicsérték, akkor mennyire volt megbízható 206 évvel ezelőtt a kiáltozás. Ha én esetleg valóban nemet mondok - például a kimaradt keresztény gyökerek miatt - az alkotmányra, akkor Trianon évfordulóján a franciák vállat vonnak és szokásos "udvariasságukkal" (van ilyen?), de érthetően elmondják, hogy van az Únión kívül is élet. Most pedig félnem kellene a szavuktól, mert ők egyenlőek velem? Vagy mégis "egyenlőbbek", mint én?
Ha nem csak Európa keleti felének egyes csoportjaira jellemző, hogy a testvériségük csak az érdekeik kézzelfogható érvényesítéséig áll, szigorúan kerülendő mindenfajta áldozat másokért, akkor mi marad hihető a nagy dicsőség két évszázadából?
Mi van akkor, ha a politikai dilettantizmus bizonyítéka csak a létrehozott alkotmány, mely nem hangzik eléggé mindenki nyelve és tetszése szerint? Ha ugyancsak a politikai tehetetlenség az, amikor a ki tudja, milyen alkotmány helyességéről nem tudják 50% fölé húzni a tetszési indexet, ha nem időben találják ki, hogy a "nagy ötszögben" egy pohár sör és egy pár virsli vajmi kevés ahhoz, hogy valaki igent mondjon? Ha ennyire Euro-sítani lehet egy szellemi-elvi-jogi állásfoglalást, akkor mindent mérlegelve és a következő szavazás eredményét is előrevetítve nem kellene-e megkérdeznem: nem akar-e esetleg a nyugat Európába jönni, mielőtt minket magához beengedne oda, ami szerinte Európát jelenti?
- DI -
(Felhívó kép forrása:Eric Cabanis/Agence France-Presse - Getty Images)
|