CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2018. jĂşlius 19., csĂĽtörtök, Emília napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Sorrend

Lk 14.1,7-14 Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. „Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Ki tudja - tyúk és tojás -, hogy mi volt előbb, a tisztség vagy a juss? S valóban jól néznénk ki, ha a vendégnek, akinek részben protokolláris járandósága a külön figyelem, nem adnánk meg azt a tisztességet. Valós helyzetek, ahol a surlódás aligha kikerülhető. Nem csendesvíz a keresztény élet!
Aki csinált ilyent (- szellemileg - előkelő vendég meghívása), az tudja, hogy már ilyenkor a fokozott egyirányú figyelem sok olyan kapcsolat meglazulásának oka lehet, ahol a másik, a minket a legrosszabb időpontban megszólító fél talán jobban rászorulna a külön figyelemre, mint a meghívott. S nem lenne tulajdonképpen nagy baj, ha az alkalom elmúltával mi magunk kezdeményeznénk az elmaradt párbeszédet, megbeszélést. Csakhogy ez többnyire elmarad, vagy - ami a megnyugtatóbb - eredménytelen.
Láttam közszeretetnek és megbecsülésnek örvendő embereket, akik bizony sokszor hátul maradtak volna, ha karon fogva, csaknem erőszakkal, előre nem vezetik őket. S láttam arcátlanokat, akik képzelt vagy valódi "hatalmukat" koronázták meg minden lehető helyen az első sorral. Manapság pedig az az általános gondolkodás, hogy aki a "fizetős" rendezvényen megengedheti magának a legjobb helyet, annak természetszerűleg "jár" ez a hely az egyéb ünnepeken is. ("Similis simile..." mondja a latin, és ismét nem téved olyan nagyot.)
Az evangéliumi részlet gondolata szerves folytatása az előző vasárnapinak, a helyzetet mindjárt két oldalról is megvilágítva. Egyik oldalról nem biztos, hogy ott a helye a tolakvónak, ahová igyekszik; egyáltalán "bérelt" helyek nincsenek, pláne nem Istennél. A másik fonal pedig a keresztény felebarátiság önzetlen szeretete alkalmának leírása a vendégség, ahol igazán hosszú távon - a hosszútávra befektetett hit igazi bizalma szerint - annál előnyösebb a házigazdának, mennél viszonzatlanabb a cselekedet.
S a gondolatok a szétválás után ismét egységben folytatódnak, "egymásra találnak a dolgok", miképpen az élet cselekedeteinek szintézise valósul meg az örökkévalóságban. Isten a megfelelő helyre ültet minket, s a viszonzatlan földi cselekedetek "tartozik" oldalának kiegyenlítésére ugyancsak Istennek van "ki nem kerülhető" gondja. Nincs pszichológus, aki jobban feloldaná azt elméletben, amit Isten a gyakorlatban is megcsinál, s az előjegyzéssel a viszonzatlan hitelező neurózisától szabadítja meg az alapvetően nem így gondolkodót, aki csak így, a viszonzatlan jó kapcsán képzeli magát rossz sáfárnak. Pedig Krisztus ezt is elmondta, nem is egyszer.
- DI -



2004. augusztus 27., péntek 12:49


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület