|
Árukapcsolás - Bágyadt álmok, kevert imázsok
Mottó: vajon hány embernek fájdult már meg a nyaka a Sixtusi kápolnában?
Sopronban a Mühl Aladár Galériában a Máger Ágnes festőművész képeiből rendezett tárlatot Dr. Pogány Gábor művészettörténész nyitotta meg. „A művészetnek, a legkísérletezőbbnek is erkölcsi felelősséggel kell bírnia, csak így lehet beszédes, lélektől-lélekig – hangzott el a megnyitón. „Ha a művész nem érzékeli a folyamatokat, a folytonosságot, kiürül” – vallja a szombathelyi születésű, bőszavú, Miskolcon élő festőművész.  A tematikailag nagyon hagyományos, de sok gyökérből táplálkozó kiállítás rendkívül színes, bizonyos értelemben "adja magát". Relatíve kevés anyaggal készült, a vászon átüt az olajon, s vannak szabad terek, melyek a modernség imázsát kétségtelenül erősítik. A hagyományos bohóc (előkelőbben clown) témák, a cirkusz, a manézs, a színpad világa kétségtelenül minden korban kész arra, hogy az ábrázolásba segítségével sok színt, festőiséget lehessen vinni. S a Biblia a maga kimeríthetetlenségével. Örök korok örök témája. Az első problémám ott jelentkezik, amikor ezen színkavalkád egymásmellettiségét kezdem vizsgálni, és azt tapasztalom, hogy a színek nem erősítik egymás hatását akkor, amikor a művet kell a közönség irányában közvetíteni. Keresem a speciálisat, a szerény szolgálatra állított eszközrendszert, amit csak itt, csak Tőle, csak ezen a médiumon át kaphatok, s nem találom.  A következő mellékvágányt ott érzem, amikor az univerzálisra, az általánosra, a leszűrt lényegre való törekvést a konkrét elmosásában öncélúan "találom meg" a művekben, amikor a jelenetábrázolás minden manőver ellenére nem jut túl a felszínes észlelés másodlagos felkavarásán, az "egy-az-egyben" közvetlen áttétel részleges visszavonásán. Azt nem találom, ahol a festőiség egy eredeti gondolattal találkozik, legyen ez egy szürreális, sok mindenkire asszociálható megvalósítási próbálkozás, egy kegyes barokk-áttétel, egy képes Agape-Biblia-szerű illusztráció. Mindemellett olyan eleven gondolatközösségi kisérlet részese vagyok, mely meg-megvillan a tárlaton, talán leginkább a kissé irónikusabb hangvételű képeken, a vázlatszerű, "szabadon futtatható" alkotásokon át.  A Műhl Galériának pedig - mielőtt egy értékközpontú szemlélettel nehezen lenyelhető ehetetlen-ihatatlan lelki menza-turmixot csinál egy tiszta szándék vezette tárlatból -, tudomásul kell vennie azt, hogy nemcsak azzal lehet hiteltelenné tenni egy gondolatközösséget (mondjuk egy egész kiállítást), hogy vele ellentétes, egymást ütő tartalmakat helyezünk értelmezés nélkül és egyidejűleg egymás mellé, hanem úgy is, hogy éppen "csak" egy hirdetést helyezünk el a bejárati ajtó jobb "ajtófélfáján", anélkül, hogy kifejtenénk: "gyakorlati tananyag az elméleti megszerzett tudás mellé". A papír "Angyaltanfolyamra" hívogatja a nagyérdeműt. S mindenki 4000 Ft előleggel, összesen potom 8000 Ft-ért beavatott lesz (ezt hívják jobb helyeken, ahol tudják, hogy mi mit jelent a fogalom, gnoszticizmusnak, erőteljesebben simoniának - milyen véletlen - éppen bibliai példán keresztül). Persze az sem árt, ha az ember csak azt rakja ki, amiről tudja, hogy micsoda. Ha tudja, mondom, ha mindezt tudja, akkor pedig régen rossz! A bolondnak mindenesetre, csak neki, clown vagy nem clown, megéri. Ki gondolná, hogy a Sixtusi kápolnán kívül meg kell nézni azt is, hogy valaki hol is állít ki ebben a fenenagy szabadosságban? A kiállítás július 16-ig (naponta 9.00 és 17.00, szombaton 9.00 és 13.00 óra között) tekinthető meg (a meghívóval együtt) a Képcsarnok Galériában. - DI - |