CyberPress.Sopron

Most vagy soha címmel a tervek szerint 2004. augusztus 10-én mutatják be Németországban azt a 1989-es sopronpusztai Páneurópai Piknik és határáttörés eseményeiből ihletett filmet, amelyet a német ZDF megbízásából a berlini HERMANNFILM Stúdió készít.

A filmstúdió öt fős stábja a napokban Sopron környékén, és az áttörés helyszínén forgatott. A film producerét és alkotóját, Konrad Hermannt a sopronpusztai áttörés helyszínén az újra felépített kapunál találtuk munka közben. A film elkészítésének ötlete a Magyar Turizmus Rt. -nek egy berlini bemutatóját követően született meg az alkotó fejében.

Az 1989-es eseményeket egy család történetén keresztül ismerhetik meg a nézők. A filmben szereplő családra a korabeli felvételek alapján találtak rá a filmkészítők, nem kevés kutatómunka, keresgélés nyomán, amelyben nagy segítséget kaptak a Páneurópai Piknik '89 Alapítványtól, nevezetesen Nagy Lászlótól az események egyik akkori szervezőjétől, újságíróktól, és egykori menekültektől, akik aztán ,,kézről-kézre" adták a filmkészítőket, mígnem el nem jutottak addig a kislányig – mára már ifjú hölgy – akit édesapja sírva visz át a határon.

Az emberi sorsokra koncentrál, a történet mögötti érzelmi tartalmat kutatja a film, azt ami az akkori NDK-menekülteknek a fejében és a szívében volt - mondja Konrad Hermann – , mindazt, amit csak ők tudnak elmesélni, mert csak ők maguk élték át igazán, és ezért az ő egyénenkénti történetük mind igazán hiteles is. Az embereket, a nézőket pedig, érdekli az ő további sorsuk is.

A rendező-producer – az egyébként a szokásos nagyságrendű ZDF-költségvetéssel készülő film kapcsán – két alapvető kérdést tart fontosnak. Egyrészt vallja, hogy a társadalmi politikai változások nagy történelmi dimenziói mellett számos, nagyon is emberi dimenzió is jellemzi a kort, és a társadalom tagjait, és azok mind bemutatásra méltóak és érdemesek.
Másrészt arról is meg van győződve, hogy az 1989-es eseményekre emlékeztetni kell a magyarokat és a németeket. Ez utóbbiakat arra, hogy mit tettek a magyarok Németország újraegyesítéséért, hogy tudatosuljon a németekben az a nagyon fontos szerep, amelyet Magyarország felvállalt a történelmi változások folyamatában.
Akkoriban Konrad Hermann Berlinben élt, és a fal leomláakor ő is ott volt az első átkelők között. Emlékszik arra a kimondhatatlan eufóriára, reménységre, amely azóta is élete egyik legnagyobb élménye.

Hans-Peter Gaul a forgatócsoport egyik tagja, fotós, a ,,Super TV" félmilliós példányszámú műsorújság szerkesztője a film promocióján (is) dolgozik.
Miként? A németországi filmbemutató hetében soproni különszámot jelentetnek meg. A Páneurópai Piknik-kvízjátékkal soproni utazásokat nyerhetnek majd a szerencsés német megfejtők, akiket itt-tartózkodásuk idején a Páneurópai Piknik Alapítvány'89 kalauzol el az áttörés helyszínére.

A Turizmus Rt. ,,Határok nélküli barátság" kártyát is kiadott, amelyeknek birtokosai az elfogadóhelyeken 15 százalékos kedvezményt kapnak a magyarországi szolgáltatásokból.

Harminc filmnél többet kattintgatott el a fotós Sopronban és környékén, mint mondja: hangulatos képriport is készül a fotókból, azért, hogy erre a vidékre vonzza azokat a turistákat, akik valaha NDK-sként fordultak itt meg.

És az is ,,természetes", hogy Gaul úr is volt NDK-s. Az 1989-es események idején éppen úton volt – meséli – és így a történtekről egy-két nap múlva értesült.
- Nehéz időszak volt az akkori – emlékszik vissza – , de tele voltak reménnyel. Azokban az időkben a sopronpusztai határáttörés egy biztató jele volt az akkori közelgő változásoknak, ezért a reményt is felkeltette és élette bennük - mondja.
Hans-Peter Gaul a filmhez kötődő munkájában az alkotóval együttműködve a karakterek visszaadásában, a történet atmoszférájának megteremtésében segít, ezért fontosnak tartja, hogy átélje a forgatások hangulatát is.
Sajtósként az is feladata, hogy a film megfelelő propagandáján dolgozzon, azért hogy azt minél többen megnézzék.

S hogy a jelenkori németországi köztudatban hogyan van jelen a piknik története?
Ezelőtt 15 éve nagy téma volt - véli a sajtós, és hozzáteszi: a 15 éves évforduló jó alkalom arra, hogy újból elővegyék a történetet. A jubileumok egyébként is jó alkalmat teremtenek arra, hogy akár emocionálisan gazdag produkciókon keresztül – mint amilyennek a Most vagy soha filmet az alkotók szánják – újból megelevenedhessenek a történelem fontos eseményei.

A film készítői arról is tudnak, hogy az egykori menekültek közül sokan szeretnének eljönnek a 15. évfordulóra, hogy újból összegyűljenek az áttörés egykori helyszínén, s majd a filmet is bemuttják, az vlószínűleg még több látogatót hoz majd a hekyszínre, amely egyelőre csendes és nyugodt, csupán a túloldali határőrök figyelik kíváncsian a magyar oldalon folyó munkát.  
 

Egy korabeli eredeti kapu, de nem ,,az" eredeti, mert annak – mint megtudtuk – nyoma veszett.
A stáb, a rendezővel, folyamatos kapunyitogatással (és csikorgással) a megfelelő beállítás kedvéért.
Határőrök éppen váltás előtt. Aztán értelemszerűen újabbak, a váltás utániak. (Kitartóan őrzik Ausztria területét: egy lépést sem befelé!)
Andreas Waha, az egykori polgármester, aki nem lépheti át a határt, mint ahogyan a stáb sem (valószínűleg mert nem hivtalosan megnyitott határátkelő), és így a kerékpárosok sem, akik ezen (EU?) nagyon csodálkoznak.
És látható a képeken Nagy László, aki a Páneurópai Piknik '89 Alapítvány részéről segíti a stábot, – mint ez utóbbiak mondják – teljesen önzetlenül és minden szükségessel, az extra hosszúságú létrától az éjszakai forgatáshoz áramot termelő generátorig.

Kíváncsian várjuk a filmet!

Tóth Éva

Fotó: TZs, TSz